Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Horváth Zita: A tapolcai járás úrbéres viszonyai a Mária Terézia-féle úrbérrendezést megelőző évtizedekben
Összefoglalva a szabadmenetelű helységek szolgáltatási jellemzőit, a következőket állapíthatjuk meg: A veszprémi püspökséghez38 tartozó helységekben volt a legnagyobb az adó, mind a készpénzes árenda, mind a robot vonatkozásában. Ugyanezt mondhatjuk el Tihanyról, bár nem tartozik a püspökséghez, de szintén egyházi birtok. Tapolcán a plébánia zsellérjeinek terhei alacsonyabbak voltak mint azoké, akik a püspökséghez tartoztak. Ebben az esetben az összehasonlítás azért is érdekes, hiszen mind zsellérek lakták a mezővárost; valószínűleg nem volt külső telek vagy legalábbis annyira kevés, hogy nem emelte őket a jobbágyok közé. (A dolgozat elején már említett okok magyarázatul szolgálhatnak a zsellérkategóriára.) Minden egyházi birtokoshoz tartozó helyen adtak dézsmát, míg máshol elképzelhető volt ennek a hiánya. A tized ezeken a helyeken földesúri adóként jelent meg. A többi községnél egy-két esetet leszámítva, viszonylag kedvező az árenda és az árendába beszámító robot mértéke. A legtöbb helyen a tized a kilenced helyett szerepel, amelynek okára már utaltunk, de meg kell jegyezni egy - véleményünk szerint- elfogadhatóbb választ a kilenced hiányára. (Egyedül Sáskán adtak kilencedet.) Miután a helységek jelentős része nem sokkal az úrbérrendezés előtt, vagy legalábbis a török hódoltság elmúltával telepítődön újra, így a kilenced szedésének hiánya - együtt a mérsékeltebb terhekkel - a földesúr jobbágycsalogató „politikájával” hozható összefüggésbe. A hegyvám a XIV. századtól a kilenced helyett szedett szolgáltatás, amely elterjedt maradt a későbbi időszakokban is. Azokon a helyeken, ahol szőlőművelés folyt, hegyvám van, ezért hiányozhat a kilenced. „A falvakban (tudniillik a sümegi uradalom falvaiban) jóformán mindenütt jelentős jobbágykézen levő szőlők terültek el, melyek után az uradalom tizedet és hegyvámot szedett. ”39 Az árenda léte - legalábbis forrásaink tanúsága szerint - magában foglalja a kilenced hiányát, pontosabban, ahol készpénzárenda van, nincs termény-kilenced. Éppen ezért panaszkodnak majd a jobbágyok az urbárium behozatala után az ismét megjelenő kilenced miatt. (Például Kövesen - egyéb községek mellett - meg is vallják 1777-ben a jobbágyok, hogy csak az urbárium óta 38 Az, hogy miért magasabb ezeken a helyeken az adó, nem derül ki a forrásokból, valószínűleg a Padányi Bíró Márton-féle 1751/52-es úrbérrendezéshez köthető, de ez további kutatást igényel. 39 Szántó Imre\ A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása a veszprémi püspökség sümegi uradalmában 1751-1802. In: Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve, 1961, (Szántó 1961.) 513. p. 135
