Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Dominkovits Péter: Birtoklástörténet - társadalomtörténet. A petőházi Zeke család Zala megyei birtokai

töb jó nem találtatik, a ’ szalufái még egykevéssé alkalmassak, de a ’ séndöl rajta áltollában semmit sem ér; úgy az kűpadja is elromolván, minden órán reparatiot kíván, a’ hoz képest a' mint mastan vagyon... ” A malomépületet a molnármeste­rek 40 fit-ra becsülték. A malomhoz tartozó régi lisztvályút 3 ft-ra, a „...két küre való kér ég helet való fenyőfábul csinált karika, lisztnek megtartására még jó... ” 2 ft-ra, „Az harmadik ugyan kéreg, de övét... ”, így csak 1 ft 25 d-ra taksálták. A hasonlóképpen avítt 3 garat becsértéke 1 fit 50 lett. A vaskorongokat, vaskariká­kat, serpenyőket, csapvasakat - más inventáriumok házleíró részleteihez hason­lóan - roppant részletesen számbavették. A malomban egy használaton kívüli új kő volt, továbbá még három elég vásott követ találtak, melyeket 34 fit-ra értékel­tek. A nagy kád, a köböl, a két mérce az egy fínak után a két hombárt vették számba - a nagyobb fenyőből, a kisebb bükkből készült -, illetve két tengelynek előkészített tölgyfát jegyeztek fel. A molnár háza „...ál egy szobábul, konyhábul, és kamorábul, ezen háznak fölső felül való falai talpjaival együtt el romlottak és csak az támadékok tarttyák, födele sem sokat ér, mivel ez élőt számos eszten­dőkkel elégett... ” Ezért 15 ft-ra becsülték.77 Kaszaházán Zeke József 156,25 hold majorsági földet bírt, melyből 57,5 hol­dat búzával, zabbal, rozzsal, kukoricával vetettek be, 57 hold parlagon pihent, további 35 holdat - melyek után tized járt - napszámbérbe művelésre adott ki. A fentmaradó kisebb, szétszórt majorsági szántók egyrésze kenderföld (0,75 hold), a többi conventioba átengedett terület. A majorsági rétek egy része (18 szekér szénát adó) a „Berekre való dűlő földek végiben”, más része a neszelei határ mellett (28 szekér szénát adó) található.78 További 5 szekér szénát adó réttel a majorsági rétek száma 51 szekérre valót tesz ki. Az Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor Kaszaházán 6 féltelkes jobbágycsa­lád és két házzal bíró zsellércsalád élt. Több mint egy évtized múlva a települé­sen élő agrárnépesség a telekaprózódással, a jobbágytelki állomány jelentős csök­kenésével, egyéni, családi szinten rosszabb helyzetbe került. Ekkor 8 jobbágy­családot írtak össze. Közülük egy fő (Péntek János) 1/4 telkes, a többiek 1/8 tel­keket bírtak. Varga István külön évi 50 d-os bérletért a háza előtti puszta telket is használta. A Komáromy István és Hegyi Pál esküdtek által készített leltár szerint 7 jobbágy 10 szekér irtás eredetű rétet bírt. Alsóhahóton 2 szabadmenetelű jobbágya volt a földesúmak, továbbá 9 fő a hahóti hegyben hegyvámos szőlővel rendelkezett. Ezután az 1778. évi hegyvám 77 A nagy forrásértékű inventárium: SL Vizkelety cs. It. 1. d. fase. 11. no. 14. 78 A neszelei határnál fekvő réteknél az összeírás készítői megjegyezték: közvetlenül a határ mellett, a Zala folyásánál „ egy darab rét ciV[citer] 22. szekérre való, egy része ennek szároz, az hol meg teremhetne 3. szekérre valót, de jobbára kórót terem, felére ezen rétet kétszer lehet kaszálni, ha az Szala vize árodásával el nem önti. ” 112

Next

/
Thumbnails
Contents