Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Dominkovits Péter: Egy középfokú oktatási intézmény a vármegyei hivatalviselő elit képzésében. Adatok a soproni jezsuita gimnáziumnak a vármegyei tisztikar iskoláztatásában betöltött szerepéhez a XVIII. század első harmadából

térség főnemessége híres prókátorának, a Wesselényi-összeesküvésbe keveredett Vittnyédy Istvánnak a szomszédos belvárosi házát adta át, az utóbbit az új kollégium megalapítására.3 Az épületállomány három év múlva a Türck és a Sowitsch házak megszerzésével tovább bővült. Ez az épületállomány 1702-től, az újjáépítéstől a rend 1773. évi feloszlatásáig fizikai alapját és intézményi kereteit jelentette a jezsuiták XVIII. századi tevékenységének.4

A gimnáziumi tanítás elméleti alapját az 1598-ban megjelent „Ratio atque Institutio Studiorum Societatis Jesu” adta. A soproni jezsuiták hat osztályos gimnáziumban tanítottak, amelyek a „parvistae”, „principistae”, „grammatistae”, „syntaxistae”, „poetae”, „rhetores”, osztályelnevezésekkel rendelkeztek. A „parvistae” osztályok további tagolódást mutattak. A „parvistae maior” és a „parvistae minor” mellett a fennmaradt matrikulák a latin nyelvtan legkorábbi képzési tanosztályaként a „declinistae” alosztályáról is információt adnak.5

A soproni jezsuita gimnázium az 1707-től folyamatosan fennmaradt anyakönyvek alapján a korabeli Nyugat-Magyarország egy kiemelkedően fontos katolikus oktatási központja volt, melynek diáksága elsősorban Sopron, Vas, továbbá Zala, Veszprém megyékből származott. A magyaróvári (Moson vm.) piarista gimnázium megalapításáig, az ottani oktatás beindulásáig több Moson megyei nemes ifjú, illetve egyes vármegyei hivatalviselők fiai is itt folytatták gimnáziumi tanulmányaikat. (A piarista gimnázium létrejötte e kérdésben új helyzetet teremtett. Annak diákjai — bár az évszázad során csökkenő tendenciát mutatva — jelentős részben [1745: 52 %, 1753: 45 %, 1760: 43 %] Moson megyei szülöttei, lakosai voltak.)6

3 A Sopron belvárosi Vittnyédy házról, jezsuita tulajdonba kerüléséről: Payr Sándor: Muzsaji Wiltnyédi István. Bp. 1906.

4 A jezsuita rend feloszlatásával — miképpen ez Győrben, vagy Kőszegen is történt — nem szűnt meg a gimnázium, az 1773/1774. évben még a volt jezsuita tanárok, majd a következő két esztendőben világi papok tanítottak. A gimnázium 1776-1802 között a domonkos rend,

1802-től a tanítórendként újjáalakult bencés rend kezelésébe került. A korábbi szakirodalmat is összefoglalja: Kuczogi Marcell: A 300 éves...

5 A tananyagot ismerteti: Kuczogi Marcell: A 300 éves... 127. o., de a 128-130. o. is sok vonatkozást tartalmaz. 1650-1654 során Batthyány Ádám két fia, Kristóf és Pál is a soproni jezsuita kollégiumban tanult. Az apa és a fiúk nevelői közötti folyamatos levelezésből kitűnik; az atyák tanításukban következetesen a Ratio szerint jártak cl. Fazekas István: Batthyány Ádám és gyermekei. In: Péter Katalin (szerk.): Gyermek a kora újkori Magyarországon, „adott Isten hozzánk való szereleléből... egy kis fraucimmerecskét nekünk. " Bp. 1996. 94—99. o.

6 így pl. a nyulasi (Jois) Nunkovics családból 1707-ben Lajos syntaxista, Márton principista volt. Avagy az óvári gimnáziumot megalapozó Zsidanits István — aki polgár családból szár67