Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Koltai András: A magyar piaristák proszopográfiájának forrásairól

rul kezdték vezetni suffragiumokat, amelyeket ettől kezdve „kegyeletes életrajzoknak” neveztek és amelyeknek szövegéből eltűntek a halotti misékre való utalások is. Hamarosan kéziratos másolásuk is megszűnt, mivel 1883-től nyomtatásban jelentek meg minden ősszel. Egy-egy füzet az előző tanévben elhunytak életrajzát tartalmazta.

Az ilyen formán használaton kívülre került suffragium szónak eközben új jelentése támadt. Váry Gellért 1875-ben írott kéziratos piarista „szótárában” ugyan megtalálható a liber suffragiorum is, mint olyan „könyv ... a melyben az elhunyt rendtársak rövid életrajzai foglaltak helyet”, maga a suffragium viszont Váry szerint „azon irat, melybe valamely megholt rendtárs halálának körülményei voltak följegyezve, s tudomásul vétel végett egyik háztól a másikhoz küldődött”,50 tehát az a gyászjelentés, amelyet az elhunyt házfőnöke szokott megküldeni a többi rendháznak és amely műfajilag a XVIII. század elején abbahagyott obitus nosírorumhoz hasonlított. Ezekben ugyanis a kegyeletes életrajzokkal szemben nem az elhunyt élete, hanem főként halálának körülményei olvashatók. Az első ilyen, még latin nyelvű, de már nyomtatással sokszorosított gyászjelentést 1860-ból ismerjük.

A kegyeletes életrajzok szerzőit a XIX. századból sajnos nem ismertek, talán a tartományi asszisztensek egyikét, vagy saját titkárát bízhatta meg ezzel a provinciális. A név szerint ismert első szerző mindenestre 1914-ben Német Károly tartományfőnöki titkár volt. A következő évtől azonban a munkát már nem ő, hanem a már említett Friedreich Endre folytatta. Ezzel az eredetileg liturgikus céllal készült följegyzésekből végképp történetírói műfaj lett. 1915-től a füzetek nem is évente, hanem 2-3, később 4-5 évet összefoglaló sorozatokban jelentek, aszerint, hogy szerzőjük hogyan készült el velük. Kinyomtatásuk 1921- ben szűnt meg, ezután csupán gépiratos sokszorosításban terjesztették őket. Friedreich Endre munkáját 1943-tól Bíró Imre, majd 1965-től Benkő Andor folytatta 1973-ig. Ezután némi szünet következett a kegyeletes életrajzok írásában, amelynek pótlását mostanában kezdték meg, tehát a sorozat ma is folytatódik.

Azt gondoljuk, hogy a fenti irattörténeti összeállítás módszertani és komparatív szempontból is hasznos lehet, hiszen más hazai és külföldi szerzetesi levéltárakban is hasonló forrástipusok találhatók. Példaként a jezsuita rend forráskiadványából említhetünk: az osztrák jezsuita rendtartomány Lukács

50 Váry Gellert: Kcgycsrcndi régiségek szótára. In: Uő: A Magyarországi Kegyes-rend mauzóleuma. Vác, 1875, 15-54. o. (kézirat, MPRKL, Váry Gellért hagyatéka).

63