Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Andor Eszter: Zsidók és nem-zsidók a budapesti polgári iskolákban a XX. század elején: rekrutáció és iskolai teljesítmény
hátrányukat behozzák, és utolérjék a keresztényeket. A zsidó polgáristák elsősorban az ún. „kulturális tárgyakból” (Karády Viktor kifejezése) és a polgári foglalkozásokban jól hasznosítható gyakorlati tárgyakból (például számtan, könyvvitel) mutattak fel látványos javulást negyedik osztályra. A gyakorlati tárgyakban tapasztalható teljesítményjavulás részben azzal függhet össze, hogy a zsidók közül többen kívántak továbbtanulni (és nagy részük a felsőkereskedelmiben), részben pedig azzal, hogy a zsidók nagyobb arányban lettek kiskereskedők, mint a keresztények — és ezek az ismeretek itt sokkal fontosabbak voltak, mint a kisiparban, ahol a keresztények száma is magas volt. A kulturális tárgyakban tapasztalható javulás elképzelhető, hogy valamiféle kompenzációból fakadt, amennyiben a zsidók jó teljesítményükkel próbálták etnikai-vallási pária-státuszukat kiegyenlíteni. Az sem kizárt, hogy a zsidó szülők a gyerekeikre vetítették ki beilleszkedési vágyukat, és ezért hangsúlyt helyeztek arra, hogy gyermekeik elsajátítsák azt a tudást, amivel ők, a szülők még nem rendelkeztek, de amiről úgy gondolták, hogy elősegítheti beilleszkedésüket. Elképzelhető, hogy a zsidó polgáristák szülei közül sokan gyermekkorukban vagy fiatal felnőttkorukban vándoroltak be Magyarországra, így nemigen ismerték a magyar irodalmat és történelmet, viszont — a feltehetően szintén nem túl müveit keresztény népességgel szemben — kompenzálni akartak kulturális tudatlanságukért. Az a tény, hogy a zsidó fiúk teljesítménye a polgári utolsó évére látványosan javult, míg a zsidó lányok negyedikben is rosszabbul tanultak keresztény osztálytársaiknál, feltehetően azzal függ össze, hogy a fiúk esetében az iskolázás sokkal inkább elősegíthette a beilleszkedést és a szakmai-társadalmi felfelé mobilitást, mint a lányoknál. Néhány végkövetkeztetés A kutatás alapján megállapítható, hogy a polgári iskola az 1910-es évekre — alapítói elképzelésének megfelelően — az intergenerációsan felfelé mobil, vagy legalábbis erre törekvő kispolgárság iskolájává vált. Az adatok azt mutatják, hogy az iskolai teljesítmény alapvetően a nem szerinti, és nem a felekezeti megoszlástól függ. Kiugró iskolai teljesítmény nem a zsidók, hanem a lányok, és köztük is a keresztény tanulók körében mutatható ki. Az iskolai teljesítményről kapott általános képet némileg árnyalja a zsidó diákok negyedik osztályra javuló teljesítménye a községi fiúpolgáriban. A zsidó diákok rekrutációja és teljesítménye alapján azt állíthatjuk, hogy a polgári iskola a zsidó kispolgárság alsóbb rétegeiben volt igazán népszerű — az azonos réteghelyzetű keresztények kevésbé törekedtek gyermekeiket a polgáriba 3)7
