Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Andor Eszter: Zsidók és nem-zsidók a budapesti polgári iskolákban a XX. század elején: rekrutáció és iskolai teljesítmény

rekrutálódott, és feltételezhető, hogy — szemben az elitoktatásban résztvevőkkel — egyrészt nem hoztak otthonról jelentős kulturális és oktatási tőkét, másrészt nemigen számíthattak tanulmányaikban szülői segítségre, hiszen szüleik sem voltak különösebben tanultak. Ráadásul, mivel a polgári iskolában kisebb volt a szelekció, mint az elitoktatási intézményekben, a kevésbé tehetséges vagy motivált, illetve kevesebb oktatási tőkével rendelkező gyerekek is könnyebben bekerülhettek ide, és nagyobb esélyük volt az iskola elvégzésére. A középiskolásokhoz képest a polgári iskolások között kisebb lehetett a verseny is, mivel a polgári elsősorban nem továbbtanulásra készített elő, és így az elért eredmények nem voltak olyan fontosak, inkább az számított, hogy a gyerekek elvégezzék az iskolát. A diákokra nehezedő családi nyomás is kisebb lehetett a polgáriban, mint a továbbtanulásra előkészítő középiskolában, mivel a polgárit végzett diákok csak kevés intézményben folytathattak további tanulmányokat.

A polgári iskola számos különórát kínált tanulói számára — így például zenét, idegen nyelveket és gyakorlati kurzusokat (szlöjd25, gyors- és gépírás) —-, a polgáristák többsége azonban semmilyen különórát nem vett fel. Bár ezen a ponton nehéz lenne pontos magyarázattal szolgálni erre a jelenségre, néhány feltételezés mégis megfogalmazható. A diákok elenyésző része (1 %) járt külön zeneórára, amely azzal hozható összefüggésbe, hogy a zene, a zenélés és a zenetanulás nem tartozott szorosan hozzá a kispolgárság mindennapjaihoz, sokkal inkább része volt a közép- és felsőpolgárság életének, ahol a zenei műveltség szerves része volt a rétegek tagjaitól elvárt általános műveltségnek. Ezzel szemben a kispolgárság körében a zenét és a zenetanulást luxusnak tekinthették, hiszen a zenei műveltség nemcsak, hogy nem emelte be őket a középosztályba, de még csak ennek illúziójába sem ringathatták magukat, ráadásul a felnövekvő generáció karrierjének szempontjából fölösleges kiadásnak és erőfeszítésnek tűnhetett.

A nyelvórák (elsősorban persze a német) valamivel népszerűbbek voltak, hiszen a polgáristák 10 %-a járt az iskola által szervezett külön nyelvórákra. Ennek ellenére, akárcsak a zene, az idegen nyelvek (különösen a francia és az angol) is a középosztálybeli életformához kapcsolódtak. Feltételezhető, hogy a kötelező óraként is tanított németet a kispolgár szülők többsége elégségesnek tekintette, és nem tartotta fontosnak, hogy gyermekei más nyelveket is tanuljanak (azt persze nem tudjuk, hogy hány polgárista járt nyelvórára a polgárin kívül, de nem látszik valószínűnek, hogy sokan tanultak volna

2S A szlöjd egyfajta kézügyességi foglalkoztatás az iskolában, amelynek keretében a tanulók különböző anyagok — fém, fa, stb. — megmunkálását gyakorolják.

393