Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Andor Eszter: Zsidók és nem-zsidók a budapesti polgári iskolákban a XX. század elején: rekrutáció és iskolai teljesítmény
között magasabb volt a fiúk aránya, ami arra enged következtetni, hogy ezekben a családokban a lányok eleminél magasabb iskoláztatása — akár anyagi okokból, akár az életmódnak és mentalitásnak köszönhetően — fel sem merült. Mindez azt is jelenti, hogy a polgáriba járó lányok valamivel jobb gazdaságitársadalmi háttérből érkeztek, mint a fiúk. A szegényebb kispolgári családok több okból is másodlagosnak tarthatták a lányok iskoláztatását. Egyrészt ez a legtöbb esetben nem járt semmilyen közvetlen társadalmi-gazdasági haszonnal, hiszen a nők elenyésző része ment kereső pályára. Másrészt a nők anyagi szintjét és társadalmi pozícióját nem formális végzettségük, hanem házasságuk határozta meg. Az iskolázottság viszont, különösen a kisebb presztízsű polgári iskolai végzettség, nem garantálta a ,jó parti” lehetőségét. A lányok esetében tehát az iskoláztatás nem tette lehetővé a merev osztályhatárok átugrását. Ezzel szemben a fiúk esetében az iskoláztatás jelentős mértékben meghatározta társadalmi helyzetüket, mivel a formális végzettség a társadalmi és gazdasági felemelkedést, illetve szinten maradást jelentette. Míg az alsóbb osztályoknál a polgári iskola biztosította a társadalmi pozíció megtartását, illetőleg a felfelé mobilitást, a középosztályból származó fiúk számára az „úri társadalomhoz” tartozáshoz elengedhetetlen volt a szimbolikus és gyakorlati előnyöket is hordozó érettségi megszerzése. Ez érthetővé teszi, hogy miért találunk olyan kevés középosztálybeli fiút a polgári iskola diákságában. A polgári könnyen a következő generáció lecsúszásához vezethetett, hiszen az érettségi megszerzésének esélye elég kicsi volt, hacsak az illető különbözeti vizsga letételével át nem ment középiskolába, vagy cl nem végezte a felsőkereskedelmi iskolát. Feltételezhető tehát, hogy egyrészt olyan középosztálybeli fiúk jártak polgáriba, akik gyenge képességűek és alacsonyan motiváltak voltak és/vagy kibuktak a gimnáziumból, másrészt pedig olyanok, akiknek a családja nem volt elég gazdag ahhoz, hogy a gyermek nyolcéves középiskolai oktatását fedezze, és azzal a szándékkal íratta be az olcsóbb polgáriba, hogy a négy év elvégzése — és a különbözeti vizsga — után átíratja középiskolába. Mindezeket figyelembe véve nem meglepő, hogy a középosztálybeli családokból érkező tanulók többsége lány volt. Van azonban egy kispolgári foglalkozási csoport, a kereskedelmi alkalmazottak kategóriája, ahol a lányok kis mértékben, de szintén felülreprezentáltak voltak. Ez azért némileg meglepő, mert a jobb anyagi körülmények között élő önálló kiskereskedők gyerekei között a nem szerinti megoszlás megfelel a mintaátlagnak. Ez azzal magyarázható, hogy a vizsgált iskolákban a kiskereskedelmi alkalmazottak túlnyomó része zsidó volt, akik a fiúgyermekeket megpróbálták gimnáziumba vagy reáliskolába íratni, és csak lányaikat küldték 387
