Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Németh József: Egy dunántúli kisváros és gimnáziuma. A zalaegerszegi gimnázium története, alapításától az első világháborúig

Mégis, még századunk hajnalán is békés, csendes kisváros. 1890-ben 7811, 1900-ban 9586, 1910-bcn 10637 ember otthona. A lakosságot alig osztotta meg a vallás vagy az anyanyelv különbsége. 98 százalékuk magyarul beszélt, mindösz- sze másfél százalék vallotta magát német anyanyelvűnek, néhányan horvát, olasz famíliákkal tartottak rokonságot. 83 százalékuk római katolikus volt, háromszázan Kálvint, Luthert követték, utóbbiak 1907-ben a főutca déli végén építettek templomot, melyet 1942-ig közösen használtak a reformátusokkal. A városban 1300 zsidó élt, vallásukat buzgón gyakorolták, s már gyűjtötték a pénzt, hogy a szabadságharc évtizedében épített első, immár szűkössé vált zsinagógájukat szebbre, nagyobbra cseréljék. 1904-ben avatták, a nap az egész város ünnepének számított.

1885-ben Zalaegerszeg megszerezte a városi rangot, s a következő években fejlődése meglendült. A millénium évtizedében laktanyája, szállodája, iskolája készült el. Két takarékpénztár is épült, nagy épületszárnyai toldották meg a bíróságot, emelettel a városházát.

1880-ban 624, 1900-ban 1313, 1910-ben 1385 házat írtak össze. A számok mutatta növekedésnél jóval több épült, hiszen jelentős volt a minőségi csere is. Mégis, 1900-ban még 167 fából és 268 vályogból épült ház volt. 10 évvel később 86 boronaházat és 172 vályogfalú otthont laktak az egerszegiek. A századfordulón az épületek csaknem felét a gyúlékony szalma, nád vagy fazsindely fedte. 1904-ig az akkor még egyenletes megyeházat is fazsindely takarta.

Vagyis néhány központi teret-utcát leszámítva falusias jellegű település volt. Sokan foglalkoztak mezőgazdasággal, az iparosok többsége egyedül, legfeljebb 1-2 inassal, segéddel dolgozott, mindössze két munkáltató foglalkoztatott húsznál több embert. A megyei tisztviselők többsége kívül élt a város keretein, igazi otthonának környékbeli kastélyát, kúriáját tartotta.

A század végén felépült a vasúti szárnyvonal, gazdasági egyesületek alakultak, új épületeket emeltek a kórház telkén, növekedett az orvosok, még jobban az ügyvédek száma. A környékbeli birtokosok közül többen is városi hajlékot építettek, s legalább a téli hónapokat itt töltötték.

A város szellemi életéről — az iskolákon kívül — e korból alig maradt fenn emlék. Nyomdája ugyan a reformkor óta működött, de főleg hivatali, üzleti nyomtatványokat, gyászjelentéseket készített, könyvet alig. Ha igen, jobbára nem egerszegi szerző müvét. A vármegye milléneumi kötetét is Kanizsán nyomtatták, ott is szerkesztették, nagyobb részét ott is írták.

A század végén került a városba néhány olyan ügyvéd, tisztviselő, aki már hivatásának érezte a köz szolgálatát. A reformkor óta tekintélyt szerzett Szigethy család tagjain kívül a kisipar védelmével is foglalkozó Kele Antal, a kerékpár36