Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Söptei Imre: Alapítás - fenntartás - működtetés. Viták az Államilag Segélyezett Kőszegi Magyar Polgári Fi- és Leányiskola anyagi ügyei körül (1872-1948)

emeletes ház megvételéről. Kedvező volt a vétel, mert a 31500 Ft értékű házat 26000 Ft-ért kapták meg, 10 éves részletfizetési lehetőséggel, így a szükséges átalakításra költött 4000 Ft-tal együtt is, értékén alul jutottak hozzá. Egy új épület felépítésére legalább 40000 Ft-ot kellett volna kiadnia a városnak. Ráadásul a Kőszegi Takarékpénztár által, reáliskola felállítására elkülönített 10000 Ft- ot is sikerült megszerezni e célra. A városnak mindössze 16000 Ft-ba került az épület, és a kifizetést csak 1878-tól kellett elkezdeni. A házban található lakások és üzlethelyiségek bérleti díja is a várost illette, ez a törlesztés egy részét biztosította. Bierbaucr Mihály polgármester által végzett számítások szerint a város terhei az eredetileg felajánlott évi 1500 helyett csak 700 Ft-ot tettek ki.

Ugyanekkor fogalmazta meg a közgyűlés a VKM felé a felállítandó intézettel kapcsolatos feltételeit is. Ennek értelmében a város a „...4 osztályos polg. fi és 3 oszt. polgári leányiskola elhelyezése czéljára szükséges épület állítását és fentartását magára vállalta...”. Ennek fejében azt várták, hogy az „...említett kettős intézetnél alkalmazandó összes tanerők fizetésével továbbá az iskoláknak a szükséges tanszerekkeli felszerelése és fenntartása, szóval irt iskoláknak létesítése és fenntartása körül felmerülendő mindazon kiadásokkal, melyek nem kizárólag az iskolák elhelyezése czéljára szükséges épület meg szerzésével és fentartásával...” kapcsolatosak „...a m. állam pénztárból...” fizetik. A későbbiekben ez a rész szolgált alapul az iskolafenntartás vitáihoz. A város tehát az épület fenntartását vállalta csak magára, a működtetését az államtól várta. A további pontokban a város kérte a felállítandó iskolaszék számára a tanárok kinevezésénél kijelölés, valamint a tandíj megállapításának jogát.14

A miniszter 1876. január 9-én kelt 324. számú rendeletében kijelentette, hogy az 1868. évi népoktatási törvény értelmében ugyan az első fokú hatóságot az iskolaszék gyakorolja, de mivel a tanítók a fizetésüket az állampénztárból kapják, ezért a kijelölés joga is a minisztériumot illeti meg. A fenntartást azzal a feltétellel vállalta, hogy a beszedett tandíjakat azonnal, az épület bérleti díjait pedig a vételár kifizetése után köteles a város átadni. Ezzel tulajdonképpen elfogadta a működtetést. Ugyanakkor nyilatkozatot akart kicsikarni a várostól, hogy anyagi helyzetének javulása esetén az „...állam részéről kezdetben elvállalandó terheken lehetőleg könnyítteni fog...”. A vallásoktatásra a helyi felckeze- teket kötelezte a törvény értelmében. A város vezetése ebbe ellenvetés nélkül beleegyezett, bár a felekezeteken keresztül ez a költség is őket terhelte, és utasításokat adott a ház átalakítására. Annyit jegyeztek meg, hogy mivel a „hasznot hajtó helyiségek utáni jövedelmek a vétár kamat járandóságát koránt14 VaML KFL. Jk. 1875. november 29. sz. n.

352