Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Mónus Imre: A hajdúböszörményi református iskolaszék története

nyomán jelentősen megnőtt az egyházi iskolafenntartók által az iskolákra — építésükre, felszerelésükre és a tanítói fizetések rendezésére — fordított összeg. A községi iskolaszékek „mintájára” elszaporodó egyházi iskolaszékek is mutatják azonban, hogy a kényszerű gazdasági intézkedéseket megfelelő politikai lépések követték; az egyházak a népiskolai törvény teremtette körülményekhez alkalmazkodva eredményesen igyekeztek megszilárdítani hatalmi pozíciójukat a népiskolai oktatás, egyáltalán a művelődés területén.

Az 1868. évi 38. törvény alapján szervezett tankerületek idején Hajdú megyének még nem volt önálló megyei szervezete. Az akkori Hajdúkerület a szomszédos Szabolcs megyével alkotott egy tankerületet. A Szabolcs megyei és Hajdúkerületi Tankerület vezetésével az oktatásügyi miniszter 1869. szeptember 1-jén Tokaji Nagy Lajos tanfelügyelőt bízta meg. A tankerület székhelye 1872-ig Nagykálló volt, majd 1873-tól Debrecen lett.8 A Hajdú megyei tankerület illetékessége kiterjedt Debrecen városára és az alábbi helyekre: Balmazújváros, Egyek, Földes, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hajdúsámson, Hajdú-szoboszló, Hajdúszovát, Józsa, Kaba, Mikcpércs, Nádudvar, Püspökladány, Tetétlen, Téglás, Tiszacsege, Vámospércs. A tanfelügyeletet 1891-ig Kiss József gyakorolta, aki élete utolsó napjáig ernyedetlen szorgalommal, nagy szakmai felkészültséggel munkálkodott a népoktatás fejlesztésén.

Az 1876. évi 28. törvény előírta az iskolaszékek létrehozását a hitközségekre vonatkozóan is kötelező jelleggel, és az 1868. évi 38. népiskolai törvénynek az iskolaszékek hatósági működésére vonatkozó paragrafusait hatályon kívül helyezte. Olyan konstrukciót hozott létre, amely biztosította az iskolaügy egységesebb, összehangoltabb irányítását és a polgári közoktatási rendszer fejlesztését. A községi és az egyházi iskolaszékek megszervezésével lehetőség nyílt arra, hogy a nép széles rétegei kerüljenek kapcsolatba az iskolával, ismerkedjenek a népoktatás problémáival, s segítsenek a hiányok felszámolásában. Ez a folyamat azonban lassú volt és akadozott, mert több évszázadon át kialakult helyzetet kellett megváltoztatni. Ugyanis a kialakuló magyar polgári tanügyigazgatás legsúlyosabb fogyatékossága az volt, hogy az állam „főfclügyclcti jogát” hangoztatva elismerte, sőt megerősítette az egyházak feudális előjogait, rést ülve ezzel a polgári közigazgatás kiépülő rendszerén; s valójában nagyon kevés beleszólást engedett a felekezeti iskolák belső életébe.

Mervó Zoltánná: A népiskolák Hajdúszoboszlón 1868-1948 között. In: 400 év Hajdúszoboszló neveléstörténetéből. Hajdúszoboszló, 1989. 90. o.

242