Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és oktatáspolitikai koncepciók Magyarországon 1867-1944

A nyolcosztályos népiskola kialakulása már Klebelsberg idején megkezdődött; felállítását viszont Hóman Bálint fogadtatta el az 1940. évi 20. törvénycikkben. Indoklásában kifejtette: „Nem elég állampolgári jogokat adni, megfelelő műveltség is kell hozzá, hogy a nemzet javára élni tudjanak vele. Nem elég jólétet, munkát, hivatalt követelni és adni; mindenhez értelemre és erkölcsre, ismeretekre és ítélőlépességre, kötelességérzetre és hivatástudatra van szükség. Nem elég munkalehetőségeket biztosítanunk és földet adnunk, szakértelem és megfelelő készség nélkül. Tudatosan kell a magyar nép oktatásával és nevelésével, a legszélesebb értelemben vett népnevelés színvonalának emelésével előmozdítanunk, hogy ezen a földön ne legyen műveletlen vagy fonák műveltségű magyar ember.” Hóman a népoktatás fogyatékosságát abban látta, hogy a tanulók befejezik tizenkettedik évükben rendszeres tanulmányaikat, pedig éppen a serdülőkorban lehetne elmélyíteni a további nevelőmunkának („a tudatos vallásos meggyőződés és szilárd erkölcsi felfogás, az átfogóbb nemzetismeret és áldozatos hazaszeretet, a helyes állampolgári gondolkodás és szociális érzés, valamint a gyakorlati gazdasági érzék és készség”) megalapozását, megszilárdítását. Ezeken a gondokon kívánt segíteni a tanulmányi idő meghosszabbítása. Hóman hangsúlyozta, hogy a nyolcosztályos népiskolát is „maradéktalanul a nemzetnevelés szolgálatába kívánom állítani. A népiskola egész belső életének, nevelő és oktató munkájának középponti gondolata és legfőbb feladata csakis a nemzeti érzés és a vallás-erkölcs kimeríthetetlen forrásaiból táplálkozó maradandó értékű nemzetnevelés lehet.”

A Kállay-kormány kultuszminisztere 1942 és 1944 között Szinyei Merse Jenő volt. Működését megnehezítették, behatárolták azok a problémák, amelyeket a világháború jelentett a magyar közoktatás számára. „Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy ma elsősorban az új Európáért folytatott gigantikus küzdelemben kell helytállnunk és minden anyagi erőnket is elsősorban ennek a célnak az érdekében felhasználnunk. Éppen ezért most nem lehet olyan mértékben emelni a nemzet kulturális fejlődését biztosító egyes tételeket, mint azt egyébként szeretnénk.” E szavakkal vezette be első költségvetési beszédét, amelyben igyekezett „a mai idők hideg realitásához” alkalmazkodni. Éppen ezért nagy építkezések lebonyolítását, új intézmények létesítését időszerűtlennek nevezte, s a felhasználható forrásokat „a meglévő intézmények konzerválására, a megkezdett munkálatok befejezésére kell összpontosítani”. Jogosan panaszkodott a tanítók, a tanítói lakások hiánya, a zsúfolt tantermek miatt, s a gondokon rögtönzött intézkedésekkel, mint pl. a tanítóképzős végzős növendékek azonnali munkába állításával próbált segíteni. A súlyos problémák ellenére igyekezett a

212