Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és oktatáspolitikai koncepciók Magyarországon 1867-1944

Klebeisberg 1924. évi törvényével tehát létrehozta az új középiskolatípust, a reálgimnáziumot. Hasonlóképpen differenciálta a leányok középiskoláit is.

Klebelsberg nagy hangsúlyt fektetett a felsőoktatás, az egyetemek fejlesztésére, a külföldi ösztöndíjak biztosítására. Első sorban Debrecenben és Szegeden folytak nagyszabású egyetemi építkezések; a pécsi egyetem fejlesztése csak a húszas évek végén kezdődött el. A budapesti tudományegyetem fejlesztésével kapcsolatban azt a véleményét fejtette ki, hogy „legcélszerűbb lenne a budapesti összes főiskolák és más tudományos intézmények természettudományi intézeteit, laboratóriumait... közös nagy telepen egyesíteni”. Megítélése szerint e tudománypolitikai megfontolást az igazolja, hogy „a közös telepen való területi koncentráció az egyes intézmények szakirányának sokkal nagyobb fokú spccia- lizálását engedi meg”. Ebből a gondolatból logikusan következett, hogy a budapesti egyetem természettudományi tanszékei, laboratóriumai, valamint a Budapesten létesítendő, természettudományos kutatást folytató intézetek, főiskolák egyaránt a Műegyetem szomszédságába, a lágymányosi területre kerüljenek. Érdekes, hogy Klebelsberg fejtegetéseit még azzal is igyekezett igazolni, hogy mennyire veszélyezteti a fizikai kísérleteket, a precíziós műszerek használatát a Múzeum körúti épületben a körút forgalma, a villamosközlekedés. 1926-ban beterjesztett törvényjavaslata azonban nem talált kellő visszhangra, s a következő év végén írt újságcikkében rezignáltan magyarázta elgondolását: „Nem arról van tehát szó, hogy egy-két kutató intézet számára akarjunk oly nagy területet, mint a Lágymányos lefoglalni, hanem arról, hogy ha a Műegyetem, vagy az orvosi kar vagy a bölcsészeti kar számára egy-egy elavult intézetet újjáépítünk, azokat ne szórjuk szét az egész városban, hanem természettudományi intézményeinket egységes telepen egyesítsük. Legalább húsz év tervszerű jövő munkájáról kell gondoskodnunk...” Klebelsberg elgondolásainak megfoga- dására valóban csak évtizedek múlva kerülhetett sor. Sokkal jobban sikerültek szegedi tervei, ahol a jelentős építkezések mellett sikerült polgári iskolai tanárképző főiskolát is létesítenie.

Végre törvény szabályozta a középiskolai tanárok képzését, képesítését, „...ez a törvény kötelezővé teszi a tanárképzést, és most már kötelező lesz a filozófiai hallgatóra nézve, hogy tanulmányait bizonyos sorrendben végezze, a kollégiumokat egy bizonyos racionális sorrendben hallgassa, hogy felvegye mindazokat a kiegészítő előadásokat is, amelyek szükségesek arra, hogy az egyetemi tanár által természetesen csak nagy vonalaiban ismertetett diszciplínához azt a részlettudást is megszerezze, amire szüksége van.” S ha nem is sikerült elérnie a jogakadémiák megszüntetését, a közgazdaságtudományi kar és a soproni Bá- nyamémöki és Erdőmémöki főiskola helyzetének rendezését, mégis — elsö207