Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és oktatáspolitikai koncepciók Magyarországon 1867-1944

egyetem tehermentesítése érdekében, másrészt, hogy a hallgatóság jelentős része kerülhessen a bűnös Budapest helyett „az egészségesebb és tisztább magyar levegőbe, amely a keresztény és nemzeti Magyarország felépítéséhez szüksé­ges”. Végül a jelentkezők közötti válogatást azzal is indokolta, hogy a diplomá­sok száma az ország teherbíróképességéhez képest túlzottan emelkedik. Haller tisztában volt azzal, hogy ez a korlátozás hátrányosan fogja érinteni a zsidóságot, bár eredeti törvényjavaslatában nem szerepelt sem faji, sem felekezeti szempont. Mégis nevéhez fűződik a Magyarország nemzetközi hírének is oly sokat ártó hírhedt numerus clausus törvény, amely politikai, vallási szempontból korlátozta az egyetemi felvételeket. Ugyanakkor Haller István tevékenységéhez tartozik a Közgazdaság-tudó má­nyi Kar felállítása, amit a dualizmus korában már Jankovich Béla és Zichy János kultuszminiszterek kezdeményeztek. Az erről szóló törvény indoklásában rámutatott arra, hogy nem csak új kulturális életet, hanem új gazdasági szemlé­letet kell teremteni ebben az országban. Ezt elősegítheti Magyarország centrális fekvése, amely alkalmas arra, hogy „összekötő kapocs legyen Kelet és Nyugat között”. S amikor az ország újjáépítésére kerül sor, nagyon fontos, hogy legye­nek olyan szakemberek, akiknek van „vállalkozási bátorsága... aki mer közgaz­dasági akciókba belefogni”. Vagyis ha azt akarjuk, hogy nekünk „magyar kereskedelmünk, magyar iparunk, magyar pénzvilágunk legyen, akkor olyan magyar iljúságot kell nevelni, amely megszerezte az iskolában a közgazdasági tudást...”. A Teleki- és Bethlen-kormány kultuszminisztere 1920 és 1922 között Vass József volt. Ő is helytelenítette, hogy a magyar felsőoktatás a fővárosban kon­centrálódott, s a decentralizálás gondolatát támogatta a menekült egyetemek — Kolozsvár és Pozsony — Szegedre, illetve Pécsre elhelyezésével összefüggés­ben. Nagyon helyesen úgy gondolta, hogy nem szabad a felsőoktatás kereteit az ország rossz anyagi helyzete miatt szűkíteni, „hanem arra kell törekednünk, hogy ebben a csonka Magyarországban a kultúrfölénynek ezt a vonalát és a kultúrtermelő munkának ezt a lendületét feltétlenül megtartsuk”. Ez a gondolat villant fel a kolozsvári és pozsonyi tudományegyetemek ideiglenes áthelyezésé­ről szóló törvényjavaslatának indoklásában is: a régi határok visszaállításáért most eredményesen csak „békés eszközökkel, a kultúra fegyverével küzdhe­tünk”, ezért minden eszközt meg kell ragadni, „hogy ellenséges szomszédaink feletti kultúrfölényünket továbbra is megtartsuk”. Vass József kezdeményezte a tudományegyetemek névavatását. A debreceni tudományegyetem Tisza István, a budapesti pedig Pázmány Péter nevét vette fel. 205

Next

/
Thumbnails
Contents