Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és oktatáspolitikai koncepciók Magyarországon 1867-1944
fiák, a kiváló szervezők és az iskolateremtő tudós professzorok együttműködése a felsőoktatás nagymérvű fejlődését eredményezte. A Trefort-korszak budapesti építkezéseinek impozáns sorából csak a Műegyetem Múzeum körúti épületeire, az Egyetemi Könyvtárra, az Orvostudományi Karra, az Üllői út mentén kialakuló hires „klinikai negyed”-re kell utalnunk. A művészeti felsőoktatás fejlesztésére irányuló működéséből talán legnagyobb érdemeként ismerjük el a Liszt Ferenc megnyeréséért, a Zeneakadémia megalapítása érdekében kifejtett tevékenységét, amely kiterjedt az új intézmény felállításának előkészítésétől kezdve egészen az első évek nehézségein, buktatóin való átsegítésén keresztül a hazai zenei nevelés új korszakának megalapozásáig. De megszerveztette az első festészeti mesteriskolát, s az akkor már európai hírnévvel rendelkező, s Münchenben dolgozó Benczúr Gyulát rábírta a hazatérésre, a mesteriskola vezetésére. A középiskola — gimnázium és reáliskola — Trefort korában a magasabb tanulmányokra, a szellemi pályákra készítette elő az uralkodó osztályok és a középrétegek gyermekeit. A kiegyezést követően a kapitalista termelés igényei megkívánták a középiskolai oktatás átalakítását, s ezért Eötvös, majd Trefort több ízben tett kísérletet a középiskolai törvény megalkotására, s eközben került bevezetésre 1879-ben az új gimnáziumi tanterv. Bár a humán tárgyaknak, a klasszikus stúdiumoknak változatlanul nagy óraszám jutott, mégis e tanterv jelentősen hozzájárult a polgári jellegű, korszerűbb műveltség kialakulásához.. Trefort nagy eredménye az 1883. évi középiskolai törvény megalkotása. A törvény biztosította a középiskolákban — a felekezeti gimnáziumokban is — az állam felügyeleti és ellenőrzési jogát, s érvényesítette a tanárképzésben is az állam vezető szerepét. A törvény minden tanárjelöltre nézve kötelezően előírta a szakjukhoz tartozó tárgyak négyéves tanulmányozását, az egyéves nevelői gyakorlatot, továbbá az arra kijelölt vizsgáló bizottság előtt sikeresen leteendő képesítő vizsgálatot. Ezzel Trefortnak sikerült az ország valamennyi középiskolai tanára számára egységessé tennie a képesítést. A törvény a polgári középfokú oktatás alaptörvényévé válva elősegítette a korszerű műveltség terjesztését a kiegyezés utáni korszakban; a középfokú közoktatást egységesen szabályozta, nyolc osztályúnak ismerte el a gimnázium mellett a reáliskolát, megszabta az egész országban egységesen a tanítási órák számát. Az 1883. évi törvény a kétféle középiskolát, a gimnáziumot és reáliskolát szervezetileg is meghatározta. Az úriemberség kritériumává — az egyéves önkéntesi jogosultság mellett — ekkor vált a középiskolai végzettség, illetve az érettségi. Trefort a nemzetiségi kérdésben egyre inkább magáévá tette a birtokos osztálynak a liberális gondolkodástól oly eltérő politikai célkitűzését. 1879-ben 198
