Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Dobri Mária: A Szombathelyi Magyar Társaság a királyi bölcseleti líceumban 1823-1836

Eleinte nagyon gyakran, hetente tartottak összejöveteleket, csütörtökön, mert az iskolai szünnap volt. Később, hogy a tanulás rovására ne menjen a társaságbeli munkálkodás, vasárnap jöttek ősze. Az iskolai szünidőben — szeptemberoktóber, később augusztus-szeptember — a Társaság működése is szünetelt.

Az első és utolsó ülésén általában megjelent Bitnitz Lajos is, aki csak akkor szólt bele a Társaság munkájába, ha erre kifejezetten megkérték, vagy valamilyen viszálykodást kellett elsimítania. Ezeken az összejövetelken beszédet intézett a tagokhoz, „...egymás eránt való tiszteletre, álhatatos szorgalomra...” buzdítva őket. Ilyenkor az elnök, vagy más tisztségviselők is programbeszédet mondtak a Társaság feladatáról, s a magyar nyelv szeretetére, szorgalmas munkálkodásra intették társaikat.30 Ezek a beszédek bekerültek a kidolgozott munkák könyvébe.

Az üléseknek megszabott rendje volt. Először a Törvények elleni vétségeket vitatták meg, és kiszabták a büntetést, vagy elfogadták a mentséget. Utána az előző alkalommal kiosztott munkákat hallgatták meg. Vagy elfogadták, vagy visszaadták Jobbításra”. A birálatok lényegét bevezették a Jegyzőkönyvbe. (Például egy Seneca fordítás „helytelennek találtatott”, másik tagnak a nézetei a nyelvtudomány és a helyes írásmódról Bessenyei György munkájában „helyben nem hagyattak”.) A következő alkalommal a megjobbított munkát újra felolvashatta készítője. Az 1827. december 30-i ülésén — Bitnitz Lajos javaslatára — „criticusokat” választottak, kettőt a tagok közül. Az ő kötelességük volt, hogy a kidolgozott munkákat a beadás előtt átnézzék, s észrevételeiket a Társaság elé terjesszék. A szerzőnek joga volt a felolvasás alkalmával ezekre válaszolni.31 Ezután a határozat után a munkát addig nem fogadták el, míg azt a bírálók át nem nézték, de ők is büntetést kaptak, ha a bírálatot időben el nem készítették. Fontosnak tartották a nyelvtani hibák kiküszöbölését, ezért ezen az ülésen azt is elhatározták, hogy „...minden hónapnak utolsó gyűlésében egyebet ne tegyen a Társasság, hanem a két Jobbító terjessze az ortographiai hibákat, kik erre nézve szükségképpen fundamentumos tudománnyal bírjanak.32 A legjobbnak Ítélt munkákat bevezették a kidolgozott munkák könyvébe. Végül az elnök kiosztotta a következő alkalomra elkészítendő munkákat, s ezzel a „Társaság eloszlott”.

30 Ilyen programbcszcdet mondott pl. Frankenburg Adolf titkári, vagy Ncy Ferenc jegyzői minőségben.

31 Évkönyve... 1827-1831. 39. o.

32 Uo. 12. o.

181