Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Sasfi Csaba: A nagykanizsai és a keszthelyi gimnázium vonzáskörzete és a diákok lakóhelyi koncentrációja 1808 és 1848 között

az egyházi pályára történő törekvést52 vagy a „kényszermobilitás” feltevést is alátámaszthatja. A foglalkozást űzők, (vagyis a csak foglalkozásuk alapján azonosítható szülők) esetében némileg meglepő a 2-cs típusban kapott átlag alatti, és az 4-es típusban szereplő valamivel az átlag feletti arányuk. E csoport egészének is valamivel több, mint fele a mezővárosok társadalmából küldi fiait a középiskolába, és meglepő, hogy a felsőbb osztályba is járók aránya ebben a rendi csoportban a legalacsonyabb a településtípuson belül. De ha tudjuk, hogy a bejegyzett foglalkozások legnagyobb együttes hányada a kézművesek, kereskedők és a szolgáltató iparosok csoportjára esik, akkor a fenti arányszám a polgárivárosi iskola képzési funkciója felé mutat.

A humanista osztályokban tanulók és tanulmányaikat a vizsgált időszak második felében kezdők számarányai pedig megintcsak arra utalnak, hogy a korszak második felében ez a polgári vagy városi iskolai jelleg némileg erősödik, főként a nagyobb lélekszámú több központi funkcióval bíró településeken (A korábban már jelzett53 adathiány miatt a tanulmányaikat 1827 után kezdőkre vonatkozó számok ebben az esetben kevéssé megbízhatók.)

A fenti táblázatok megoszlásai a középiskolai tanulmányokban „érdekelt” társadalmi csoportok területi és településtípus szerinti elhelyezkedésével összhangban vannak, óvatosabban szólva azokat nem cáfolják. (Különösen a nemesi falvak látszanak valóban tipikusnak.) Más szóval az ebből a településállományból kikerülő diáknépesség rendi állás szerinti összetétele reprezentálja az őket küldő települések társadalomszerkezetét.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az elemzésre került adatbázis nem teszi lehetővé erős statisztikai állítások megfogalmazását, de kutatásunk jelenlegi szakaszában nem is ez volt a célunk. Az általunk alkalmazott eljárás módszertani alternatívája az, hogy egy nagyobb régió (pl. egy tankerület) diákságának területi származását vizsgáljuk egyes időpontokban vett minták alapján. Ennek a módszernek kétségtelen előnyei vannak (általánosíthatóbb és statisztikailag szignifikáns következtetések), de a mintavételből eredően az egyes helységek iskoláz52 A keszthelyi gimnázium iratai között megvan azoknak a diákoknak a részletes kimutatása, akik az utolsó osztály után papok vagy szerzetesek kívántak lenni, 1808 és 1848 között 119 ilyen diák nevét ismerjük. A szülő lakhelyének megoszlása az ö esetükben a következő: 45 %-uk keszthelyi, négyen Pápáról, hárman Zalakoppányból jöttek az iskolába, öt más helységből két— két diák jött, a többiek egyenként mind különböző településről származtak. Ezek az adatok tehát nem mutatják az egyházi pályán mozgók utánpótlásának bizonyos helységekre való koncentrálódását, rendszerességét. Egyébként c diákok egynegyedének szülője nemes, 8 százalékuké civis.

51 Lásd a 10-cs és 45-ös jegyzetet.

156