Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Sasfi Csaba: A nagykanizsai és a keszthelyi gimnázium vonzáskörzete és a diákok lakóhelyi koncentrációja 1808 és 1848 között
kunkban szinte kötelező, rendi nonna a gimnáziumi végzettség. Ennek az „iskolahasználó” csoportnak a létszáma azonban általában is alacsony volt a nemességen belül31 is és a többi, előbbiekben említett réteghez képest is, számszerű súlyuk a gimnazisták között is kicsi. Lakóhelye többnyire a birtokon lévő kastély vagy udvarház volt, ennek következtében területi koncentrálódásuk nagyobb mértékben nem jöhetett létre, így iskoláztatásuk elemzésének kerete nem elsősorban a települési, hanem inkább a családi dimenzió. — Ezt a csoportot egyértelműen a teljes gimnázium elvégzése jellemezte. A felsőbb hivatalviselés nemesi privilégiuma a romló egzisztenciális helyzetben levő kisebb birtokos nemesi, vagy kisnemesi rétegeket gyerekeik magasabb iskoláztatására késztette, mivel számukra kiemelt fontosságúak voltak a tanulás révén elérhető hivatalok (uradalmi tiszti, megyei alsóbb tisztségek stb.).32 Miután a nemesség számszerűleg legnagyobb részét ezek a nemesi rétegek tettek ki, és területi koncentrálódásuk33 is megfigyelhető a kuriális, kisnemesi, közbir- tokossági falvakban34, ez a csoport kiemelt fontosságú lehet elemzésünkben. — Ebben a csoportban is valószínűleg a teljes gimnáziumi végzettség volt az elsődleges cél. A korabeli gimnázium másik fő — a nemesi nevelésnél régebbi, több évszázadra visszanyúló intézményi tradíción alapuló — funkciója az egyházi személyek, az egyházi értelmiség képzése volt. Az egyes tankerületek adatai szerint meglehetősen nagy volt azok száma, akik az utolsó gimnáziumi osztály végeztével papi vagy szerzetesi pályára kívántak menni (ami persze nem jelenti, hogy 31 Az 1819. évi Zala megyei nemesi összeírás szerint a megye nemességének közel 80 %-át teszik ki a kisncmcsck. A középbirlokos nemesek legtöbben a kapornaki, ez után pedig az egerszegi járásban vannak. V. ö. Dcgré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújitás. In: Zalai Gyűjtemény 2. Zalaegerszeg, 1974. 43-69. o., cs Felhő Ibolya (szerk.): Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. kötet Dunántúl. Bp. 1970. 370- 371. o. 52 V. ö. Dcgrc Alajos: Zala megye vezetőségének kiválasztása a feudalizmus végen. In: Jogtörténeti tanulmányok 5. Bp., 1983. 47-57. o. Ez az aspiráció a reformátusok körében is jelen van: Hudi József: i. m. 143. o. 13 A bocskoros nemesség legnagyobb számú a tapolcai járásban, szintén nagy számú az, cgcrszcgibcn, de a Muraközben alig volt kisncmcs. V. ö. Dcgré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám... 48. o. 34 A kisncmcsség által lakott falvak, a nemesi (curialista) községek, illetve a közbirtokosság kérdésköre meglehetősen összetett, elsősorban jog- és intézménytörténet! kérdéskör, amivel kapcsolatban elsősorban Dcgré Alajos, Dominkovits Péter, Hudi József és Odor Imre munkáira utalunk. 146
