Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Sasfi Csaba: A nagykanizsai és a keszthelyi gimnázium vonzáskörzete és a diákok lakóhelyi koncentrációja 1808 és 1848 között

- A nem iskolaszékhelyen lakó ifjúságnak magas az iskolai mobilitása, azaz több iskolát látogatva végzik el gimnáziumi tanulmányaikat.13 Ez bizonyos társadalmi, főleg foglalkozási csoportok (pl. uradalmi tisztek, értelmiségiek, katonatisztek, kereskedők stb.) esetében összefügghet a szülők területi mobilitásával is. De összefügghet a nyelvtanulás vagy a felsőfokú továbbtanulás igényével is, továbbá lehetnek e mögött sajátos, családi-rokoni kapcsolatokon alapuló iskoláztatási stratégiák is. E fenti jelenség jelentősen rontja a statisztikai számbavétel hatékonyságát ennél a diáknépességnél, és óvatosságra int a következtetések levonásakor.

Összefoglalva a kétféle diáknépcsség jellemzőit megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált esetben az iskolaszékhelyekcn lakó diákoknak nagyságrendekkel nagyobb az esélyük a gimnáziumba kerülésre, mint vidéki társaiknak. Ennek egyik oka lehetett az, hogy mivel a korszakban a gimnáziumokban nem volt tandíj, az iskolaszékhely ifjúsága igen jelentős előnyt élvezhetett amiatt, hogy nem kellett a szállás és étkezés nem jelentéktelen14 költségeit viselnie, mint a vidéki diákságnak. Ugyanakkor a néhány osztály elvégzésével megszerzett tudásnak is nagyobb hasznosítási teret nyújtottak az iskoláknak helyet adó városok. Jóllehet a helyi diákok aránya iskolánként, illetve városonként jelentős eltéréseket mutathat15, ezzel együtt megkockáztatható az a kijelentés, hogy a korabeli középiskolai diákság többsége az iskolaszékhelyek társadalmából került ki, de ez a többlet az elvégzett osztályok szerint jóval differenciáltabb volt a vidéki diákságénál, azaz több volt a csak alsóbb osztályokat végzett gyerek. Ebben az esetben feltételezhetjük a helyi, tehát döntően csak az iskolaszckhcly népességére korlátozódó iskolai alapfunkciót, a „városi iskola” képzési funkcióját.

korában és a polgári átalakulás kezdeten (1711-1849). In: Veress D. Csaba (szerk.): Nemesvámos története. Veszprém, 1994. 141.0.

13 Az előző évszázad utolsó negyedében is megfigyelhető a jelenség. V. ö. Kapillcr Imre: Zalai diákok Kőszegen... 58-59. o.

14 Több, különböző időszakból származó és különböző jellegű forrás említi a szobakiadásból, élelmezésből származó bevételek jelentőségét.

15 A kutatás során eddig feldolgozott három, 1808 cs 1848 közötti gimnáziumi anyakönyvnél a következő arányokat lehetett megállapítani: a pesti piarista gimnáziumban a legmagasabb, 54 % a helyi diákok aránya, Keszthelyen 41 %, Kanizsán 35 %. Pontos összehasonlítást azonban csak a helybeli korosztályos népességből a gimnáziumba tanulók számának ismeretében tehetünk.

137