Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Sasfi Csaba: A nagykanizsai és a keszthelyi gimnázium vonzáskörzete és a diákok lakóhelyi koncentrációja 1808 és 1848 között

rendi előjogokon alapuló szelekció5, így viszonylag szeles körben biztosítja az iskolai érdemen alapuló mobilitás lehetőségét. A középiskolai diákság egésze rendi állás, foglalkozás és területi származás szerinti összetételének vizsgálata pontos képet adhat arról, hogy a különböző társadalmi csoportok gyermekei milyen arányban kerültek be a gimnáziumba és ott milyen szintig jutottak el tanulmányaikban, milyen műveltséget szereztek, és ez a későbbiekben milyen társadalmi pozíciót biztosíthatott számukra. A megválaszolandó kérdés tehát az, hogy a magyarországi késő rendi társadalom utolsó szakaszában a gimnázium hatása milyen tényleges társadalmi csoportokra terjedt ki, ezek társadalmi pozícióinak megőrzésében, vagy új pozíciók kialakításában a középiskolai tanulmányoknak milyen szerepük volt. Általánosságban fogalmazva a középiskolának mi volt a szerepe a rendiből polgárivá vagy modernné alakuló társadalomszerkezet „kitermelésében”, vagyis az új társadalmi csoportok bővülő reprodukciójában. Az előbbi kérdéskörnek a területi vonatkozását szeretnénk az alábbiakban körbejárni.

Oktatástörténeti szakirodalmunk a múlt század végétől kezdve igen alaposan feltárta e korszak eszme- és intézménytörténeti hátterét. Az iskolatörténeti monográfiák pedig ezeket az ismereteket kiszélesítették, a helyi szintre is kiterjesztették. Ezek bár sok esetben a diákság összetételéről is adnak nagyon is megbecsülendő képet, a diáknépesség — különösen területi szempontú — részletes vizsgálatának nincsen különösebb hagyománya oktatástörténeti szak- irodalmunkban.6 A területi vonatkozás — legalábbis véleményünk szerint - két szempontból is fontos: egyrészt feltehető, hogy a gimnáziumba jutás esélyeit a

5 Komis Gyula: A magyar művelődés eszményei I. kötet. Bp. 1927. 65., 258., 270. o.

6 Mályusz Elemér a millenniumi monográfiák kapcsán állapítja meg: „...az általam átlapozott monográfiák közül egyetlenegy sem próbálta megállapítani, hogy az iskola tanulói milyen környékről valók, közülük mennyien helyben lakók gyermekei, mennyien vidékiek s mekkora ennek a vidéknek a rádiusza. Egy évröl-évrc haladó pontos statisztikai feldolgozás, megfelelő térképekkel illusztrálva, áttekinthetően rögzítené meg, mekkora volt az iskola vonzó és kisugárzó ereje s így le lehetne mérni szerepének jelentőségét is. Ez persze fáradságos, türelmet próbára tevő munka. Eredménye elsősorban az illető hely szempontjából fontos (...), de azután a monográfiákat egymás mellé helyezve bizonyára a XVI-X1X. sz.-i kultúrfcjlödésscl foglalkozó historikusoknak is igen jelentős segítséget nyújtanának.” Mályusz Elemér: A helytörténeti kutatás problémái. In: Századok 1932. 106-107. o. Néhány a munka a kivételek közül: Bcnda Kálmán: A kollégium története 1703-tól 1849-ig. In: A sárospataki református kollégium története. Bp. 1981., Kapillcr Imre: A nagykanizsai piarista gimnázium diákjai az iskola alapításától 1848-ig. In: Zalai Gyűjtemény 18. Zalaegerszeg, 1984., uö: Zalai diákok Kőszegen a XVili. század utolsó évtizedeiben. In: Zalai Gyűjtemény 31. Zalaegerszeg, 1990.

133