’56 Zalában. A forradalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai 1956-1958 - Zalai Gyűjtemény 40. (Zalaegerszeg, 1996)
A FORRADALOM ESEMÉNYEINEK ZALA MEGYEI DOKUMENTUMAI
A határátlépők között feltűnően sok volt a fiatalkorú. Ebben a bűncselekmény kategóriában a bíróságok élesen különböztettek az embercsempészek és megtévesztett egyszerű dolgozók tiltott határátlépései között. 1957. év elején a bíróságok gyakorlata nem volt kiegyensúlyozott, azonban már 1957. március hó második felében bíróságaink megtalálták a helyes büntetéskiszabási gyakorlatot. A 130 személy elítélt közül 86 személyi: 1 éven alul, 15 személyt 1 és 2 év közötti börtönre, 3 személyt 2 évnél súlyosabb börtönre ítéltünk. Az 1 éven felüli börtönbüntetéseket az embercsempészekkel szemben alkalmaztuk. Hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt 23 személy ügyét fejezték be, ebből 21-et elítéltek, kettőt felmentettek. A 21 elítélt közül 2 osztályidegen volt. Altalános visszatérő hiba, hogy a nyomozás során a nyomozó szervek arra törekednek, hogy a terhelt beismerő vallomást tegyen. A középkorban ezt úgy is nevezték "hogy a beismerés a bizonyítékok királynője". Erre most is több nyomozó törekszik. Ennek során még mindig előfordul, hogy fizikai erőszakot is alkalmaznak. Pl. a megyei bíróság Gyurkó Pál elleni bűnügyben. A vádlott a nyomozás során teljes beismerő vallomást tett. Bírósági szakban a védelem becsatolta a nyomozást végzők ellen tett feljelentést, mely szerint a nyomozást végzők tettlegesen bántalmazták. A védelem a bántalmazás tenyéré vonatkozó tanúbizonyítást is felajánlott. Ez ellen a helytelen nézet ellen a legélesebben fel kell venni a harcot. Nem a terhelt beismerése dönti el a per sorsát, hanem a perben felhasznált bizonyítékok alapossága. Egyébként is az 1956. évi júliusi Párthatározat kifejezetten kifejezésre juttatta, hogy "a terhelt önmagát terhelő beismerő vallomása egyéb bizonyítékok nélkül elítélésre nem vezethet". A beismerő vallomás kierőszakolása nagyon gyakran azután azzal a hibával jár, hogy a terhelt beismerésén kívül nem törekednek az egyéb bizonyítékok beszerzésére. [...] Gyakran előfordul, hogy a tanúk a nyomozati vallomását visszavonja. Ez a visszavonás sokszor még akkor is megtörténik, ha a tanú szerint sem volt fenyegetés. A tanúk gyakran azt mondják, hogy a nyomozati anyagot nem olvasták el. (Természetesen a tanúk nyomozati vallomását, kihallgatási jegyzőkönyvét értem.) Gyakran adnak a tanú szájába olyan szavakat, amit a tanú nem ért. Bár annak értelmét érti. Az ellentétek tisztázása a nyomozás során általában megtörténik, a szembesítési jegvzőkönwek jók. [•••] A bíróság, ügyészség, rendőrség egymáshoz való viszonya általában jó, a munka összehangolásának járható útja az alaposan előkészített operatív értekezletek.
