’56 Zalában. A forradalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai 1956-1958 - Zalai Gyűjtemény 40. (Zalaegerszeg, 1996)

A FORRADALOM ESEMÉNYEINEK ZALA MEGYEI DOKUMENTUMAI

sal emlékeznénk vissza saját diákéveinkre. Annak persze, hogy mégsem azt teszszük, megvan az oka. Ezt a kedvesen szép szokást ugyanis az idei tavaszon nagyon furcsán ferdítik el egyes zalai, Veszprém megyei közép- és iparitanuló iskolában. Egyik, másik iskolában az érettségi szalag túlzottan hasonlít a decemberi passzív ellenállás - fekete alapon nemzeti szín - szalag viselésére, amely köztudomás szerint az ellenforradalmiság külső kifejezési módja volt. Most fordítva, de lényegében hasonló szándékkal vették rá némelyik iskolánkban a diákokat arra, hogy a nemzeti szín szalagra fekete betűvel, a gyász színével hímeztessék ki az érettségi előtti iskolai év dátumát. Több fiataltól megkérdeztem már, miért pont fekete színt használtak erre a célra? A válasz természetesen minden esetben különbözött. "Nem kaptunk más cémát(???). "Olyannal csináltatjuk, amilyen éppen nekünk tetszik." Az egyik, vidékről bejáró diáklány végül is elmondotta, hogy a fekete színt nem véletlenül használták fel. Ezzel a kifejezésre akarták juttatni, hogy gyászolják a "felkelőket", az ellenforradalom (természetcsen az ő megfogalmazásuk szerint "nemzeti forradalom") bukását. Nagyon jól tudom, hogy e sorok olvasása közben sokan arra gondolnak majd, hogy már megint rémeket látunk, belemagyarázzuk ebbe a dologba is a politikát. Szinte látom, ahogyan egyes iskolákban gúnyos megjegyzések közepette kézrőlkézre jár a lap. Mégsem hallgathatom el véleményemet. Mégsem érthetek egyet azzal, hogy érettségiző diákjaink az ellenforradalmárokat, a nép ellenségcinek bukott ügyét gyászolják. Egy pedagógus, amikor ezt szóvá tettem neki, mosolyogva hárította el a vádat. Szerinte a nemzeti szalagra azért került a fekete színű hímzés, mert - "így jobban látszik." Ürügynek nem rossz ez sem. Viszont mégis csak furcsa, hogy korábban sohasem használtak fekete színű hímzőfonalat az érettségi szalagokhoz. Ilyen derűs, örömteli eseményt azelőtt sem, most sem szokás a gyász színével ábrázolni. Ehhez általában a piros, kék, zöld, fehér színek az öröm, a vidámság színei jobban alkalmasak. Érdekes, hogy az idén, pont az ellenforradalom leverése után, pont azokban az iskolákban »gyaszolnak« a fenti módon, ahol a nevelők egy része aktív szerepet vállalt az ellenforradalom valamelyik szervében. Ismétlem, sem logikai, sem esztétikai, sem politikai szempontból nem indokolható a fekete színű felírás. Középiskolás diákjainknak, tanárainknak semmi oka sincs a gyász színének felhasználása útján bújócskázni. Miért is lenne? Azért csak nem kell szomorkodni, hogy a Szovjetunió segítségével, pártunk és kormányzatunk visszaszorította az ellenforradalmat, és kemény kézzel akadályozza meg a megvert ellenség provokatív kísérleteit? Mi oka lenne a búsulásra bármelyik munkás, paraszt, értelmiségi szülő gyermekének akkor, amikor a munkás-paraszt hatalom ellenségei vereséget