’56 Zalában. A forradalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai 1956-1958 - Zalai Gyűjtemény 40. (Zalaegerszeg, 1996)

SRAGLI LAJOS: Munkások a forradalomban A zalai olajipar 1956-ban

Az önálló vállalatok létrejöttekor (1955) 5892 fö dolgozik az olajiparban Zala megyében (ez a zalai ipari foglalkoztatottak 53,8 %-a). Örökségük: a túltermeltetéssel megkínzott, apadó termelésű olajmezők, az elhanyagolt beruházási, felújítási munka és a fokozott használat miatt rossz állapotú, elhasználódott termelőberendezések, egyre gyengébb bérezés.

4 A kilátástalanságot, elkedvetlencdést fokozta, hogy a hibákat minden dolgozó látta, többségük okait is ismerte, de észrevételt tenni nem lehetett. Csak néhány szakember merte óvatosan megfogalmazni véleményét.

5 A politikai vezetés elvárásai és a valóságos lehetőségek közti ellentmondásra a csökkenő termelés, az olajmezők elvizcsedése mutatott rá. Ez olyan mértékben egyértelmű volt, hogy a Vegyipari- és Energiaügyi Minisztérium javaslatára úgy az MDP Politikai Bizottsága, mint a Minisztertanács 1956 májusában határozatot hozott a kőolajbányászat helyzetével kapcsolatban, melyben a hiányosságok felszámolására irányoznak elő intézkedéseket.

6 A hatalom azonban nehezen tudja - főleg nem nyilvánosan - elismerni hibáit, s ezért 1956 nyarán a Minisztertanács megbízza az Állami Ellenőrzés Minisztériumát, hogy folytassanak vizsgálatot a nagylengyeli mező elvizcsedése ügyében. A vizsgáló bizottság ugyan a sürgetések ellenére sem tudott "eredményt"produkálni, de a nevek, akiket felelősségre kell vonni, már megérkeztek - személyesen Gerő Ernő közreműködésével Házi Árpád miniszterhez. A vizsgálatot folytatókkal aztán közölték, hogy mire és kiknek a bűnösségére kell "bizonyítékokat" találni, s az ügyet 1956. október 25-én le kell zárni.

7 Erre az aktusra azonban - szerencsérc - már nem kerülhetett sor: az október 23-án Budapesten, majd országszerte elkezdődő forradalmi események akadályozták meg. 4 Erre az időpontra már az 1951-ben felfedezett nagylengyeli olajmező is - az egészségtelen mértékű és ütemű megcsapolás következtében erősen vizesedni kezd. (Az olajjal együtt kiemelt víz mennyisége a kezdeti 3,3 %-ról 1956-ra 13,4 %-ra emelkedett.) Ld: A nagylengyeli mező termeléstörténete (tanulmány). Magyar Olajipari Múzeum Archívuma, KFV és jogelődök iratai sz.n. továbbá: Bányászat, energiaipar, vegyipar 1945-1965. Nehézipari Minisztérium, Budapest, 1965. 68. old. Tarján G. Gábor: A nagylengyeli olajmező feltárása és a zalai aszfaltgyár létrehozása. UMKL Közleményei, Bp. 1985. 249. old. A dolgozók állandó feszültségben éltek, hogy mikor nem lesz sikeres egy fúrás, mikor tör ki egy kút, mikor hiányzik egy alkatrész, s ráfogják: szabotál. A helyzetről tanulságos cikke jelent meg Kövendi Juditnak a Szabadság c. lap 1956. október 16-i számában: Nem írhattam meg az igazságot az olaj-ügyről. 6 Tarján G. Gábor: i..m. 249-257. old. 7 Turkovich György olajmérnök - akit népgazdasági érdekből 1955-ben a Budafai Kőolajtermelő Vállalattól az Állami Ellenőrzés Minisztériumába helyeztek, s aki a vizsgálatban részt vett visszaemlékezése. Magyar Olajipari Múzeum Adattára. Visszaemlékezések.