’56 Zalában. A forradalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai 1956-1958 - Zalai Gyűjtemény 40. (Zalaegerszeg, 1996)

SRAGLI LAJOS: Munkások a forradalomban A zalai olajipar 1956-ban

1956. október 23-a után a zalai olajiparban történtek részben szigorúan követik az országos eseményeket, de részben az ipar sajátosságai, az olaj bányászati üzemek földrajzi elhelyezkedése, környezete, a megyében meghatározó szerepe részben fent említettek több egyedi vonást is kölcsönöznek a forradalmi történéseknek. Éppen e sajátosságok azok, melyek szükségessé teszik a visszatekintést az előzményekre. Az olajipar Zala megye egyik legnagyobb múltú iparága. Kezdetei 1937-re nyúlnak vissza, amikor a budafapusztai (ma Bázakcrcttye) olajmezőt felfedezik. 1938-ban a mező termeltetésére és további kutatások folytatására jön létre kizárólag amerikai tőkével a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (a MAORT), mely több újabb olajmező feltárásával (Lovászi, Lendvaújfalu, Pusztaszentlászló) biztosítja, hogy Magyarország összes kőolajszükségletét saját forrásból fedezni tudja. A fejlődés a háború ellenére is szinte töretlen 1945 tavaszáig, amikor a szovjet katonai, majd az állami beavatkozás és követelések - a MAORT szakemberei tiltakozása ellenére - rablógazdálkodáshoz vezetnek. A túltermeltctett olajmezők hozama rohamosan csökkenni kezdett. Letartóztatják a MAORT több vezetőjét, hogy szabotál, mert nem termelnek a népgazdaság - s persze kimondatlanul mögötte a szovjet igények - számára elegendő mennyiségű kőolajat. A letartóztatások után 1948 szeptemberében a MAORT-ot állami kezelésbe veszik, majd 1949. december 31-én államosítják. "Decentralizálást" hajtanak végre, a vállalat jól működő szervezetéből öt nemzeti vállalat alakul. 1951 októberében a Dunántúli Ásvány olajtermelő Nemzeti Vállalatból létrehozták a Budafai Kőolajtermelő Vállalatot és a Lovászi Kőolajtermelő Vállalatot. A folyamatosan történtő kutatásokat 1951-ben koronázta ismét siker: felfedezik a nagylengyelt olajmezőt. A mező még alig kezd termelni, amikor (1952. január 1jén) a dunántúli olajipari vállalatokat is beolvasztják az 1950. január l-jén létrehozott Magyar-Szovjet Olaj Részvénytársaságba (MASZOLAJ), mely 50-50 %-os tulajdonrészesedésű magyar-szovjet vegyesvállalat volt. A MASZOLAJ 1954. októberében megszűnt, önálló magyar állami vállalatok alakultak. A zalai vállalatok: Budafai Kőolajtermelő Vállalat (Bázakerettye). Lovászi Kőolajtermelő Vállalat (Lovászi), Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat (Nagylengyel), Kőolajkutató és Feltáró Vállalat (Budapest), Dunántúli Kőolajipari Gépgyár Nagykanizsa), valamint a Zalai Kőolajipari Vállalat (Zalaegerszeg).' 3 A zalai kőolajbányászat történetéről és a szervezeti változásokról ld: Dr. Kovács József: Olajbányászat. Nagykanizsa, 1991., továbbá: Srágli Lajos: Az elmúlt évtizedek nyomában. MOL Hírlap, 1996. október 21-26. old.