Dokumentumok Zala megye történetéből 1944-1947 - Zalai Gyűjtemény 37. (Zalaegerszeg, 1995)

DOKUMENTUMOK ZALA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL

nézve az épületben megállapítottam azt, hogy bár a lakásom fel volt dúlva, a hivatali helyiségek teljesen rendben voltak, kivéve azt, hogy egyes ajtókat, asztalokat felfeszítettek, megrongáltak. Április hó l-ig az épületben tartózkodtam, ez alatt az idő alatt a hivatali iratokat sérelem nem érte, kivéve a forgalmi adóhivatal papír- és írókészletét, amelyet elvittek. Április hó 4-5-ig a fennt említettektől eltekintve egyáltalában nem történt említésre méltó esemény s a hivatal csaknem sértetlen maradt. Ez nap délután megjelent két orosz teherautó, s a parancsnok közölte velem, hogy az épületet kórház céljára igénybe veszi. Kérdésemre azt válaszolta, hogy 25 szobára van szüksége. Én erre a rendelkezésemre álló munkaerőkkel a szükséges helyiségeket kiürítettem az iratokat az alagsorba hordattam le. A kérdéses alakulat az adóhivatal helyiségében 3 szobát be is rendezett ágyakkal, s ez így maradt néhány napig. Még eddig sem érte a hivatali értékeket nagyobb kár. Érdeklődve egyik napon egy orosz tiszttől azt a választ kaptam, hogy mégsem fognak kórházat berendezni s az alakulat elmegy. Április hó 8-án ismét megjelent egy orosz katonai alakulat teherautókon s a parancsnok közölte, hogy az egész épületet igénybe veszi kórház céljára, s azt úgy a magán lakást mint a hivatali helyiségeket ki kell üríteni. Kérésemre, hogy engedélyezzék az irattárnak s a berendezési tárgyaknak kihordását elutasító választ nyertem,azzal, hogy mindent ami a helyiségekben van. az ablakon keresztül kell kidobálni. Ismételt kérésemre sem engedték meg, hogy a kiürítés rendes úton történjék, hanem mereven ragaszkodtak ahhoz, hogy minden az ablakon keresztül dobáltassék ki. A parancsnokság rendelkezésének megfelelően a kényszermunkára kirendelt mintegy 30 főnyi pénzügyi tisztviselő és más egyének úgy a bútorokat, mint az összes iratokat a felszerelési tárgyakat - beleértve a magán lakások berendezését is - a földszinttől kezdve a harmadik emeletig az ablakon keresztül az udvarra dobálták ki. s ennek következtében az iratok teljesen szétszóródtak s csaknem teljes egészében megsemmisültek. Az iroda berendezése összetört. Kísérletet tettein több ízben arra nézve úgy a kórház, mint a város[i] orosz katonai parancsnokságnál, hogy legalább engedjék meg azt, hogy az udvarra kiszórt iratokat s egyéb értékekel összeszedhessük, azonban mindenhol elutasító választ kaptam. Végül a város polgármesterének közbenjöttével a katonai parancsnokságtól fegyveres kíséretet kaptam segítségül, hogy az iratokat és egyéb értékeket összeszedhessük, azonban amint a katonai kíséret eltávozott, ezt tovább végrehajtani nem voltam képes. Közben a kórház a szennyvizet - tekintve, hogy az épületben a vízvezeték nem működött - az ablakon keresztül a kidobott bútorokra és iratokra öntötte úgy, hogy az iratok kiválogatása lehetetlenné vált. A kórház parancsnokság az emeletről ledobált bútorokból a kórház részére ágyakat ácsoltatott, s ebben a munkában kényszer munka folytán magam is részt kellett vegyek. Egy ízben megkíséreltük az iratok kiválogatását - dacára a kórház parancsnokság és őrség elutasító magatartásának, azonban rövid ideig tartó munka után a körülbelül 50 főből álló pénzügyi tisztviselőkből álló csoportot négy napig tartó vasútépítési munkálatokra Zalaszentivánba elvitték. A leszórt iratokat a kórház parancsnokság kocsira rakatta a városi szemét telepre vitette, ahol a lehetőséghez képest az iratok megmentési munkálatai jelenleg is folynak. Az összetört bútorokat a kórház parancsnokság a széképület