Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
A HADIESEMÉNYEK - Képviselőből ezredes
Móga altábornagy, a fősereg vezére biztos akart lenni a Roth elleni hadműveletek sikerében, s ezért Székesfehérvár környékére rendelte Franz Begg őrnagy 4016 főnyi, 8 löveggel rendelkező különítményét is. Jellacic üldözése közben azonban figyelemmel kellett lennie a Duna mindkét partjára, s ehhez kb. 15000 főnyi megmaradt erejét már kevésnek találta. Október 6-án Kócsról írott jelentésében még arra kérte a hadügyminisztériumot, hogy az Perczel ezredest, "aki 15000 emberből álló erejével egymagában elegendő lenne Roth hadtestét legyőzni, buzdítsa a reábízott hadműveletre, ami annál könnyebben kivitelezhető, mivel Begg őrnagy nem jelentéktelen csapataival szintén Roth ellen működik". Ugyanezen a napon Bábolnára érve, már megkapta Perczel jelentését az október 4-i táci rajtaütésről. Ugyanakkor saját erőinek csekélysége miatt azzal a gondolattal foglalkozott, hogy visszavonja csapatait a főváros közvetlen közelébe. E jelentést véve a hadügyminisztérium október 7-én azt válaszolta, hogy a Roth elleni hadműveleteket nyugodtan rá lehetne bízni Perczelre vagy Görgeire, s Móga magához vonhatná Begg erejét is; Móga pedig lehetőleg ne a főváros, hanem Komárom környékén foglaljon el stratégiai állást. Roth sorsának eldőlte után pedig Perczeit vagy Görgeit is magához vonhatná, s csapataikkal a Duna bal partja felől biztosíthatná Komáromot. Begg október 7-én délben csatlakozott is a fősereghez. Ekkor már ismert volt a bécsi forradalom híre, s ez tárgytalanná tette Móga eddigi aggodalmait. 6 A Batthyány miniszterelnök távozása után a végrehajtó hatalmat átvevő Országos Honvédelmi Bizottmány már október 3-án és 6-án is biztosnak tekintette a Roth elleni hadműveletek sikerét. Az OHB október 6-án már arról is intézkedett, hogy a két vezér milyen új feladatot kapjon a győzelem után. Görgeit 1200 válogatott gyalogossal, "mentül több ágyúval és huszársággal" Nyitra megyébe akarták küldeni, hogy ott egy önálló dandár vezérletét vegye át, "részint a Morvaországból talán bejövő hadak ellen, részint a tót lázadást csírájában elfojtja". Perczeit pedig az V. hadoszlop többi csapataival a Jellacicot üldöző fősereg után kívánták küldeni. Az intézkedést aznap közöltek Görgeivel és Perczellel. Október 7-én megérkezett Görgei október 6-i és 7-i levele, s ebből nyilvánvalóvá vált, hogy Görgei és Perczel személyes viszonya enyhén szólva kedvezőtlenül alakult. Ezért az OHB válaszában kifejtette, hogy "bár legkevésbé sem kételkedik Perczel ezredes úrnak ügyességén, mégis megvárja Öntől, hogy Perczel ezredes urat ezen hadvezetési munkálódásaiban nemcsak rendeleteinek vakoni végrehajtásával, hanem a hadvezetés iránti intézkedéseiben gyakorlati téreni vett tapasztalatainál fogva segélje és előmozdítsa". Az utasítás megismételte az előző napiakban foglaltakat, s kiemelte, hogy "Perczel ezredes úrnak nem annyira számra sok csapataira, mint személyes jelenlétére van szükség a főtáborban". Ez arra mutatott, hogy az OHB továbbra is szükségesnek tartotta Perczel jelenlétét a fősereg táborában. Ezt semmi mással nem magyarázhatjuk, mint azzal, hogy a testület sikeresnek tekintette Perczel szeptember 28-i fellépését, s úgy vélte, hogy Jellacic üldözése közben szükség lehet az ismert, de utal rá az OHB aznap kelt utasítása. KLÖM XIII. 102. o. Görgei hadijelentését ld. Hermann. 1994. 933. Perczel utólagos jelentését ld. Közlöny, nov. 9. No. 152. 6 MOL HM Ált. 1848:7979., 7973., OHB 1848:980.
