Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A HADIESEMÉNYEK - Képviselőből ezredes

Batthyány Lajos miniszterelnök mentette meg. Elérte, hogy Mógáék megtartsák állásu­kat, s kijelentsék, hogy ha Jellacic Lamberg kinevezése ellenére is folytatná támadását, megállítják őt; az országgyűlési biztosok pedig elálltak attól, hogy a Lamberget elítélő határozatot kihirdettessék. Amikor pedig az est folyamán megérkezett Lamberg meg­gyilkolásának híre, a nyéki vendégfogadóban Perczel és Batthyány között heves szóvál­tásra került sor, amelyben a jelenlévő tisztek többsége Batthyány pártját fogta. Perczel a haditanács után is megmutatta, hogy ő hogyan képzeli a "feketesárga" tisztekkel való bánást. Amikor szeptember 29-én reggel a Velencén állomásozó tartalék dandárnál megjelent gróf Teleki Ádám tábornok, a kinevezett dandárparancsnok, a Zrínyi-csapat - Perczelnek, a dandár addigi helyettes parancsnokának hallgatólagos beleegyezésével - elkergette a dunántúli visszavonulás során kétesen viselkedő, árulás­sal vádolt tábornokot. Perczelnek a szeptember 29-i pákozdi csatában játszott szerepé­ről szinte semmit sem tudunk. Emlékirataiban azt állítja, hogy Dinnyésen át tüntetett az ellenség ellen, a korabeli források azonban nem szólnak Perczel szerepéről. Perczel állítólag tiltakozott a csatát követő fegyverszünet ellen is, de ennek csak saját emlékira­tában és a Zrínyi-csapat egyik tisztjének október 17-i levelében van nyoma. Sőt, októ­ber 2-án Perczel egyenesen azt írta ifj. Pázmándy Dénesnek, a képviselőház elnökének, hogy Móga fővezér iránt "mindinkább nő bizalmam". Perczel optimista volt, mert az­nap reggel a huszárság őrnagyaival és több sorgyalogos tiszttel folytatott értekezéséből arra a meggyőződésre jutott, hogy "ez oldalról mindent lehet várnunk", s ami rossz, "az eltisztul". 3 Móga fővezér azonban egyáltalán nem volt ilyen jó véleménnyel Perczelről. Bár a pákozdi csata után külön levelet írt neki, amelyben testvérei, Miklós és Sándor érde­mének tudta be a győzelmet, igyekezett minél előbb megszabadulni a kellemetlen mo­dorú, önmaga által kinevezett ezredestől. Október 2-án még oldalbiztosításra rendelte a Zrínyi-csapat két századát, másnap azonban kinevezte Perczel "ezredest" az 5., koráb­ban Görgei Artúr őrnagy parancsnoksága alá tartozó hadoszlop parancsnokává, s az ő feladatává tette a Roth és Philippovich vezérőrnagyok vezette hadtestnek, Jellacic mel­lékoszlopának az üldözését. Móga valószínűleg két legyet akart ütni egy csapásra. Egy­részt meg akart szabadulni a kellemetlen természetű Perczellől, aki tényleges rang nél­kül egy jelentős alakulat parancsnoka volt, s emellett létező - nem létező országgyűlési biztosi felhatalmazásával több fejfájást okozott a fővezérnek, mint a táborban tartózko­dó összes többi biztos együttvéve. Nem igazolható ugyan, de valószínűleg az sem ma­radt titokban Móga előtt, hogy Görgei folyamatosan kritizálta az ő fővezéri működését előbb a visszavonulás miatt Batthyány miniszterelnök, majd a Jcllaciccsal kötött fegy­Jenei Károly: A pákozdi csata. Fejér Megyei Szemle, 1966/1-2. 13-14. o., Urbán: Perczel 103-104. o., Urbán: Pákozd 158-160. o., Urbán Aladár: Batthyány Lajos gróf főbenjáró pöre. Ford. Kurucz György és Fekete Antal. Bp., 1991. 246-248. o., Lengyel Tamás: Ludvigh János feljegyzései a magyar szabadságharcról. Történet­írás, 1938. 137-138. o., Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból [I. k.] S. a. r. Závodszky Géza és Papp János. Bp., 1977. 60-61. o. Pázmándyhoz írott levelét kisebb hibákkal közli KLÓM XIII. 69-70. o. A fegyverszünet ellenzésére Der Ungar, okt. 22., Perczel emlékirata 26., 218-219. f.

Next

/
Thumbnails
Contents