Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
A HADIESEMÉNYEK - Zala megye kiürítése
Dahlen december 17-én éjjel negyed 12-kor értesítette Rastic ezredest, hogy másnap Dietrich vezérőrnagy egy nagyszabású felderítést hajt végre a Muraközben, egészen Csáktornyáig. Utasította tehát Rasticot, hogy bocsásson Dietrich rendelkezésére az otocsáci és a 2. báni ezredi zászlóaljból 4-4 századot, 2 század János-dragonyost, egyegy fél hatfontos és rakétaüteget. Nugent főhadiszállása ekkor már Radkersburgban volt. December 19-én itt kapta meg Windisch-Grátz értesítését arról, hogy a cs. kir. fősereg támadása sikerrel járt. Ő maga közölte, hogy Dahlen 3000 embere másnap egyesül Burits dandárával. Úgy vélte, hogy ily módon megerősödve, végre anélkül tehet kísérletet a Muraközbe benyomult magyar csapatok bekerítésére és megsemmisítésére, hogy ezzel a horvát vagy a stájer határ biztonságát veszélyeztetné. Nugent december 23-ig remélt oly módon végezni az előkészületekkel, hogy egy, a bécsi út felé teendő demonstrációval az ellenséget megtéveszthesse szándékairól. (Láttuk, 23-án már egyáltalán nem tartózkodtak magyar csapatok a Muraközben). Nugent óvatosságát magyarázza, hogy a táborszernagy úgy tudta, 15 000 magyar áll vele szemben. Ez egyrészt arra mutat, hogy a cs. kir. és horvát erők felderítése nem állt feladata magaslatán, másrészt Perczel eddigi működését is dicséri. Hiszen aktivitásával sikerült elhitetnie ellenfeleivel, jóval nagyobb sereggel rendelkezik, mint amekkora erőinek tényleges létszáma volt. Nugent jelentette azt is, hogy Lafnitznál és St. Johann-nál egy Hartberg vagy Fürstenfeld felől történő magyar betörést megakadályozandó összesen 600 embert állított fel. Dahlen december 17-én kapta meg Nugent felszólítását, hogy működjön vele együtt a támadásban. Úgy vélte, hogy az ellenségnek a Mura vonaláról történő elűzése és Nagykanizsa elfoglalása komoly hatással lenne Horvátország biztosítására; ezért engedelmeskedett a felszólításnak. December 18-án reggel 9-kor megindult Varasdról Sauritschba, ahol átlépte a Drávát. Seregét az otocsáci határőrezred 2., a varasd-kőrösi 4. zászlóalj négy százada és a 2. báni ezred 4. zászlóalja, a János-dragonyosok két százada, a Windisch-Grátz könnyűlovasok egy szakasza, 5 hatfontos löveg és 4 rakéta alkották. 19-én Pettaun át Dreifaltigkeitig, 20-án Radkersburgig szándékozott vonulni. Várasd biztosítására a varasd-kőrösi határőrezred 3. zászlóaljának egy és 4. zászlóaljának két századát, a varasd-szentgyörgyi ezred két századát, 3 háromfontos löveget, 4 tízfontos tarackot és két vasból öntött hatfontos löveget hagyott. A légrádi védőrség 3-3 hat- és háromfontos löveggel rendelkezett. A Várasd és Légrád közötti szakasz őrzését horvát népfelkelő-zászlóaljak látták el. A hátrahagyott erők parancsnokává Dahlen Benko vezérőrnagyot nevezte ki. Benko ekkor még úgy vélte, hogy a vele szemben álló erők nagyjából egyenlők az övéivel, s első parancsában részletes utasításokkal látta el a csapatokat, hogy milyen módon vegyék elejét egy magyar támadásnak. Dahlen csapatai 20-án elérték Radkersburgot, s 23-án Nugent megindította összesen 9000 főt számláló seregét Lendva felé, hogy a hírszerzői jelentések szerint ott álló Perczeit megtámadja, s Varasddal Muraszerdahelyen és Csáktornyán át helyreállítsa az összeköttetést. December 25-én Rastic a varasdi horvát erők egy részével (3 század varasd-kőrösi határőr, 200 topolóci szerezsán, 19 utász, egy népfelkelő zászlóalj, 3 háromfontos löveg) meg is szállta Csáktornyát.
