Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
A HADIESEMÉNYEK - A muraközi hadműveletek
Perczeit e napokban az a veszély is fenyegette, hogy egyik legjobb zászlóalja tisztikar nélkül marad. A szabolcsiak ugyanis nem felejtették el a friedaui sértést, s testületileg felkeresték Perczeit azzal, hogy nem kívánnak seregében szolgálni, és hazamennek. Perczel erre megkérdezte tőlük: "Meggondolták-e az urak, mit tesznek, és hogy eljárásuk feljogosít arra, hogy önöket megtizedeltetésre ítéljem?". Erre Patay őrnagy, a zászlóalj parancsnoka leoldotta kardját. Perczel felidézte a Friedau előtt történteket, s továbbra is indokoltnak vélte akkori szavait. E szavakkal csak olajat öntött a tűzre, a tisztek egymás után oldották le kardjaikat. A helyzetet Korányi Frigyes, a zászlóalj orvosa mentette meg. Arra hivatkozott, hogy e fenyegető helyzetben a tisztek nem hagyhatják el az ország határán álló katonáikat, közben Perczel is megenyhült, s így szólt: "Hallgasson el minden személyes érzés. Ha valakit igazságtalanul sértettem, szavamat visszavonom". Vay (vagy Rakovszky) pedig kijelentette, hogy ő félreértette Perczel parancsát, mert azt hitte, hogy az erdőből jövő tüzelés elől kell elvezetnie csapatát. Perczel kezet nyújtott Pataynak, s a tisztek visszavették leoldott kardjukat. Patay állítólag a következő szavakkal zárta le az ügyet: "Tábornok úr ! Ön nem szereti a zászlóaljat, tudja meg, ez Önnek hízelegni nem fog soha, hanem midőn majd kedvelt zászlóaljai el- vagy cserbe hagyják Önt, ez lesz az, mely Önhez hűtlen nem lesz soha". Egy korabeli levél szerint azonban a tisztikar tagjai ragaszkodtak ahhoz, "hogy a harc után, midőn a hazát ellenségeitől megtisztítottuk, egyenkint elégtételt köteles a tábornok úr adni, mit ő meg is ígért". 48 Perczel serege november 11-én hagyta el az áradás által "csaknem Balatonná" vált Muraközt. Ez az utolsó pillanatban történt, mert a Mura vize az átkelés után pár órával elvitte a letenyei hidat. Gaál Miklós egy levele szerint Perczel nem akarta elhagyni a Muraközt, de ő közölte vele, hogy a kiürítés teljes felelősségét magára vállalja. A muraközi hatóságok állítólag küldöttséget küldtek Letenyere Perczelhez, hogy változtassa meg döntését, s ne hagyja el őket, "20 ezerén fognak kiállani". Perczel azonban hajthatatlan volt. Úgy vélte, új állásában "a szolgálat tetemesen könnyebbül; a vész [veszély] még a négyszeres erő ellenében is csekély; és nekem engedi át a könnyű és véletlen megrohanás előnyeit". Csertán Sándornak mondott szavai szerint "a visszavonulás egyedül stratégiai szükség tekintetéből történt, mert Muraközt ismét bevenni sokkal könnyebbnek tartatik, mint ottan táborozni, hol a folyvásti táborba állás és több részrőli őrködés a sereget felemésztené". Mindez azért is érdekes, mert Perczel immáron nyíltan bevallotta: október 17-18-i sikerei után jócskán túlbecsülte a Muraköz megvédésének lehetőségeit. 86-87. o., 13. IR. II. k. 232-233. o., 26. IR. 387. o., 27. IR. 663. o., A varasdi hídnál indított támadásra ld. még ZMLÁBir. 1848:2319. 48 Korányi Frigyes 17-18., Kedves: 48. zalj. 104., Abafi: Perczel 84-85. Dudás: Tisztikar 477-482. f. (A48-ik Honvéd-Zászlóalj történeti vázlata). Az esetre dátum szerint, de homályosan utal Bogáthi Ferenc tudósítása is: Nemzeti, nov. 22. No. 166. Perczel Mór emlékirata is megemlíti az esetet, de konkrétumok nélkül. Patayról és a szabolcsi zászlóaljról nagy megbecsüléssel ír. 78. f. - Hasonló konfliktus játszódott le Görgei és a gömöri önkéntes mozgó nemzetőrzászlóalj tisztikara között 1848 október közepén. Görgey-Katona 116-118. o.
