Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A HADIESEMÉNYEK - A muraközi hadműveletek

külön kiemelte az ellenséges tüzérség és a vadászok működését. A tüzelés 11 óráig folyt, s ekkor Perczel elrendelte a visszavonulást. Az ellenség Gross-Sonntagra vonult vissza, s nem merte üldözni Perczeit. A magyar sereg este 6 órára tért vissza Csáktornyára. Perczel hadijelentése szerint a Burits vezérőrnagy vezette friedaui cs. kir. helyőrség a 13. (Wimpffen) és a 26. (Ferdinánd d'Este) gyalogezredek 6-6, a 27 (Piret) gyalogezred 4 százada, 4 század vadász, két század dragonyos és 6 hatfontos lövegből állt. A cs. kir. ezredtörténetekből azonban kiderül, hogy Perczel korántsem ekkora erőkkel ütközött meg. A 13. gyalogezrednek csupán az 5-6. százada, a 26.-nak a 2. zászlóalja (6 század), a 27.-ből a 4. zászlóalj 5-6. százada, a 9. vadászzászlóaljnak pedig két gyenge százada (197 fő) volt ott Friedaunál. A Perczel által számolt 20 helyett mindössze 12 század képezte a gyalogságot; ebből is a 27. gyalogezredi és a 9 vadászzászlóalj i négy század meglehetősen alacsony harcértékkel rendelkezett. A lovasságot a Jánosdragonyosok őrnagyi és ezredesi osztálya, a tüzérséget egy hatfontos üteg képviselte. Hartmann ezredes, Nugent segédtisztje 5000 főre becsülte a támadó magyar csapatokat, amelyek 3 löveggel operáltak, s kilencet tartalékban tartottak. A saját veszteséget egyelőre 5 sebesültre és 3 agyonlőtt lóra tette. Ez azonban jóval nagyobb lehetett, hiszen egyedül a János-dragonyosok 2 halottat, 2 sebesültet, 3 eltűntet és több foglyot, 3 agyonlőtt lovat veszítettek. A 13. gyalogezred története 38 főre teszi "csapataink" összveszteségét; ez valószínűleg egyedül e gyalogezred két századának vesztesége lehetett. Perczel hadijelentése szerint a városi élelmezési biztos felajánlotta Gaál ezredesnek, hogy hajlandó élelemmel ellátni a magyar csapatokat, de Gaál ezt azzal utasította viszsza, "hogy a magyar had nem a stcyerck, hanem csak a zsarnokság ocsmány eszközei a császári katonaság ellen jöve". Ennek aztán megvolt az a kellemetlen következménye, hogy a sereg nagy része étlen-szomjan harcolta végig a napot. A visszavonuló magyarok egy részét az útba eső falvak és Polsterau lakossága vendégelte meg kenyérrel és borral. A magyar sereg vesztesége 1 halott (őrmester a Zrínyiektől), 3 súlyos és 11 könnyű sebesült volt. A sebesültek egyike később belehalt sérülésebe. A Hunyadi-csapat két sebesültjét szekerek hiánya miatt kellett hátrahagyni. A kassai üteg két lövegén kívül egy lovat ért lövés. Perczel az ellenség halottainak számát 50-60 főre becsülte. A magyar csapatok 47 foglyot ejtettek, akik közül a 13. gyalogezredi olasz legénység egésze, és a vadászok egy része magyar szolgálatba állt. Perczel 21 foglyot küldött Pestre. Milyen hadvezérnek bizonyult Perczel az expedíció folyamán? A hadjárat kétségkívül jól elő volt készítve, s Perczel jól élt a meglepetés előnyével. A kockázatot észszerűen vállalva támadta meg a stájerországi cs. kir. csapatokat, s a megfelelő pillanatban rendelte el a visszavonulást is. Az utólagos bírálók többsége kiemeli, hogy egy Varasdról jövő támadás esetén Perczeit bekeríthették volna. Ez kétségkívül igaz, de Perczel éppen ezért rendelt el egy látszattámadást Varasddal szemben. A csatatéren azonban nem igazán volt ura a helyzetnek. A Hunyadiakat fölöslegesen tette ki az ellenség ágyúzásának, tüzérségének kétharmadát egyáltalán nem használta, s fölöslegesen hevertette a zalai