Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A HADIESEMÉNYEK - A muraközi hadműveletek

gönyt kapott Nugent táborszernagytól, a stájerországi főhadprancsnoktól. Nugent arra kérte Dahlent, hogy Mamula ezredest, vagy egy más törzstisztet küldjön Friedauba, hogy az ott a magyar "csapatvezérrel" értekezzék. Ennek az értekezésnek a célja egy fegyverszünet kötése lenne, a Dráva-mentén lakó magyarok és horvátok helyzetének könnyítésére. Dahlen úgy érezte, nincs joga fegyverszünetet kötni, s ez volt a véleménye Benkonak és Mamulának is. Mivel azonban "a hon javáról van szó, melyet megvédeni hivatásunk", megkérdezték Zigovic főbiztost és a varasdi alispánt, hogy mi a véleményük az ügyről. Ok szintén a fegyverszünet ellen nyilatkoztak. Ezután a tanácskozók úgy döntöttek, hogy Mihic alezredest Friedauba küldik, nem fegyverszünet kötése, hanem a magyar ajánlatok meghallgatása végett. Zigovic főbiztos pedig felajánlotta, hogy Zágrábba utazik, s ott Lentulayval és a báni tanáccsal a helyzetről értekezik. A magyar táborban az a hír terjedt el, hogy Perczel "békealkudozások útján kívánja" a magyar törvények iránti engedelmességre téríteni a horvát népet, s az alkudozások "igen rövid idő múlva végeredménnyel békésen kecsegtetnek". Ernst azzal tért vissza, hogy Burits és Nugent kérik, a Magyarország és Stájerország közötti közlekedés helyreállítását, s a magyar és stájer seregek közötti fegyvernyugvást. Ernst és Burits egy fegyvernyugvási tervezetet is kidolgoztak. Az 1. pont szerint a fegyverszünet 48 óra alatt mondható fel. A 3. pont megtiltotta volna, hogy a horvátok Belső-Ausztriából bármilyen erősítést nyerjenek. A 4. pont szerint az egyezmén>1 csak akkor terjesztik ki Horvátországra, ha annak képviselői is tárgyalnak a magyarokal. Október 26-án Perczel nyilatkozatot küldött a stájerországi határszéli városok hatóságaihoz, amelyet másnap a grazi lapok le is közöltek. E nyilatkozatban kijelentette, "miszerint a parancsnokságom alatt álló seregnek sem célja, sem szándéka oly népet és országot invázióval nyugtalanítani, mellyel Magyarország mindig, s kivált újabb időbe, a legjobb egyetértésben állott". Elmondta, hogy a két ország közötti "kereskedelmi öszszeköttetés és barátságos szomszédokhoz illő korlátlan érintkezés" helyreállítására a stájerországi cs. kir. hadseregparancsnok hívta fel, s másnap, azaz 27-én délben kerül sor "eziránti véghatározat hozatala végett" a tárgyalásra. Közölte, hogy ő és serege "soha nem követendi el azon vétket, hogy egy szomszéd nemzet határait átlépje anélkül, hogy arra kényszeríttetnék vagy fölhívatnék". Végül megjegyezte, hogy ehhez a határozathoz még a Magyarországot és Ausztriát veszélybe döntő "horvát lázadók" irányában is tartani fogja magát, "s csak a legvégsőbb szükség esetében, vagy a testvérország valódi hazafiúi s szabadelvű lakossága többségének egyenes fölszólítására álland" el tőle. "Én és seregem szorosan Isten parancsához tartandjuk magunkat, miszerint másnak nem teendjük azt, mit nem kívánunk, hogy mások mi irányunkban tegyenek" - fejezte be nyilatkozatát Perczel, "a muraközi magyar hadsereg parancsnoka és a nemzetgyűlés rendkívüli felhatalmazottja". Az aláírás egyben azt is jelezte az érdekelteknek, hogy Perczel nem csupán egy magyar sereg parancsnokaként tette meg nyilatkozatát, hanem abban a magyar politikai vezetés véleményét is kifejezésre juttatta. A nyilatkozat azért is érdekes, mert gyakorlatilag ugyanazokat a feltételeket tartalmazta, amelyeket az OHB és az országgyűlés, majd pedig a táborban tartózkodó kor-