Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A HADIESEMÉNYEK - A muraközi hadműveletek

fedezi. A főúton előnyomulva, az úton lévő híd mögött, mintegy 1200 lépésre az erdő bejáratától, lovasok látszottak, akik az erdő felé tartottak. Hunyadi ezután csatárokkal átfésültette a környéket. Közben csatlakozott hozzá Krausz Miksa őrmester a Zrínyiektől és a Bessenyey és Kerkapoly vezette zalai önkéntes szakasz is. Bessenyey jól ismerte ezt a környéket, s Hunyadi későbbi jelentése szerint az ő helyismerete tette lehetővé az ellenség bekerítését. Hunyadi csakhamar egy kb. 800-1000 főből álló ellenséges oszlopra lett figyelmes, mintegy 2000-2500 lépésnyi távolságban a balszárnyától, amely Hódosán felé tartott. Hunyadi ezek után csatárait az ellenséges oszlop ellen küldte, ő maga pedig százada nagy részével igyekezett a horvátok előtt elérni Hodosánt, hogy elvágja őket a Csáktornyára vezető úttól. Ez sikerült is neki. A faluban irtózatos zajt csapott, a dobosokkal rohamjeleket veretett, mintha egy jelentős erő került volna a horvátok hátába. Majd századával a falu elé sietett, hogy meglepje a horvátokat. Közben a visszavonuló ellenséget a másik oldalról utolérték a magyar huszárok, a tüzérség pedig azonnal a közeli kukoricaföldre vágtatott, és tüzelőállást foglalt. A Hunyadi-csapat 3-45. századai, akikhez csatlakozott a zalai önkéntesek Kerkapoly és Bessenyey vezette része csatárláncban, illetve tömegben közeledtek a horvátok felé. Néhány lövés után a horvátok kitűzték a fehér zászlót, és megadták magukat. A 7 tisztből és 736 főnyi legénységből álló egység 600 lőfegyverrel rendelkezett. Ez az egység a Kottori és Letenye között védte a Mura-vonalat, s a magyar átkelés után indult meg Csáktornya felé. A megfutamodott horvát népfelkelők és határőrök közül Hodosánban hét-nyolc főt a huszárok vágtak le. A magyarok részéről egy Molnár András nevű Miklós-huszár esett csak el. Molnár ugyanis a roham előtt alaposan felöntött a garatra, s kivont karddal a már magukat megadott horvátok rohant. Tisztjei visszaparancsolták, mire őket is legazemberezte, fegyverrel támadt rájuk. Erre a Sándor-huszárok le akarták őt fogni. Molnár nekiiramodott, a Hunyadiak egy százada sikertelenül rálőtt, végül a Sándor-huszárok utolérték, s több vágással, és szúrással leterítették. Molnár csak másnap halt bele sérüléseibe; egy forrás szerint az orvos vágott rajta eret, másik forrás szerint egy Rédey nevű közvitéz lőtte főbe. Perczel teljes vesztesége három (a huszárral együtt négy) halott, három sebesült tüzér és egy Hunyadi-csapatbeli százados volt. Perczel hadoszlopa keresztülvonult Hodosánon, s a falun túl tábort ütött. A huszárok és a tisztek a faluban szállásoltak be. Az előőrséget a Hunyadi-csapat 5. százada adta. Perczel az ütközet után értesült arról, hogy Veszprém megyéből egy mozgósított nemzetőri zászlóalj közeledik a Drávához; ezt Muraszerdahelyre, a Zichy László őrnagy vezette, 2451 főnyi somogyi 5. nemzetőrzászlóaljat pedig Babocsára rendelte, hogy ott demonstrálva, megossza a Dráva-menti horvát erőket. A Gáspár vezette hadoszlop délelőtt 10 órakor ért a Mura partjára. Miután a kassai tüzérek néhány ágyúlövést tettek az ellenségre, a lovasság és a Zrínyi csapat egészen a partig nyomult. Az ellenség csakhamar visszahúzódott a partról. Egy molnári horvát molnárlegény, Bedenik Márton átúszott a túlsó partra, elkötötte a kompot, s visszatért vele a bal partra. Gáspár először a Zrínyi-csapatot szállította át, majd a Miklóshuszárok következtek. Az ellenség által elhagyott sáncokban egy kétfontos löveget találtak. Gáspár csatarendbe állította csapatait, majd megindult Domború község felé,