Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A HADIESEMÉNYEK - A muraközi hadműveletek

huszárok egy-egy százada, és a frissen alakított hatfontos üteg (8 löveggel) alkották. A másik oszlopot Gáspár András őrnagy vezette. Ennek gyalogságát a Zrínyi-csapat, a soproni önkéntesek, a somogyi és a Királyi Pál vezette szepetneki nemzetőrök, lovasságát egy század Miklós-huszár, tüzérségét a tiszáninneni önkéntes mozgó nemzetőrség kassai tüzéreinek 4 és a Vidos által zsákmányolt 2, összesen 6 lövege alkotta. Perczel oszlopa Kiskanizsán, Becsehelyen és Polán át Letenyere vonult. Itt arról értesült, hogy a Mura bal partján mintegy 200 horvát dolgozik a letenyei híd helyreállításán. A hídfő védelmét a 27. (Piret) gyalogezred 3. zászlóaljának 13-14. százada, két, összesen 1000 főnyi horvát népfelkelő zászlóalj, néhány utász és 2 háromfontos löveg látta el. A huszárok előbb a horvát előőrsöket nyomták vissza, majd a hídfő felé vágtattak, hogy a balparton dolgozó horvátokat visszavonulását elvágják. A cs. kir. sorgyalogság sortüze azonban megállásra kényszerítette őket, a túlparton sáncok által védett két ellenséges löveg pedig jól irányzott tűzzel akadályozta meg a magyar sereg újabb előretörését. Közben a magyar üteg is megérkezett, s előbb 4, majd 8 lövegből lőtte az ellenséges tüzérséget. A 2, három- és hatfontos ellenséges löveg pontosan lőtt. Első lövésük Dréher tizedes, irányzó fejét vitte el, s megölte az egyik lőszerhordót. Az ütegnél kezén sebesült meg Fabriczy főágyús, Vonya fő- és Tóth Ignác alágyúsnak a lábát vitte el egy golyó; utóbbi bele is halt sérülésébe. Két tüzérnek egy szétlőtt ágyúkerék darabjai sértették meg a lábát. A tüzelés mintegy két óra hosszat tartott, s a magyar tüzérség tüzelésének hatására a túlparton őrködő horvátok egyre nagyobb számban fogták menekülésre a dolgot. 11 óra körül elfogyott az ellenséges tüzérség lőszere, mire Saffran százados, a hídőrség parancsnoka, az utászokkal együtt hátraküldte a két löveget Csáktornya felé. Az egyik horvát népfelkelő-zászlóalj is követte a példát, s egy százados és 12 fő kivételével odébbállt. Ezután a Saffran százados vezette két század sem tehetett mást, mint hogy megpróbált rendben visszavonulni. Ekkor a magyar felállítás első vonalában álló Hunyadi-csapat Hunyadi Ede százados vezette százada a horvátok által a malmok hajóira rakott gyaloghídon átszállingózott a túlpartra, s a Nagykanizsáról hozott, illetve a túlparton talált faanyagból két óra alatt hidat vert, amelyen immáron a gyalogság, a tüzérség és a lovasság is átvonulhatott. A híd egy ízben elszakadt, amikor az elsőként átvonult 34 zalai önkéntes már a jobbparton volt. A zalaiak Kerkapoly Tivadar és Bessenyei György vezetésével a parti füzesekben folytatták útjukat egészen Hodosánig, részben a letenyei átkelőhöz netalán visszaforduló horvátok elől bujkálva, részben azért, hogy a Gáspár vezette oszlop elől remélhetőleg visszavonuló horvátok útját elvágják. A hátrahagyott horvát táborban nagy mennyiségű élelmiszer, hadfelszerelés és irat esett a magyar csapatok zsákmányául. A Saffran százados vezette ellenséges utóvéd a Csáktornya felé vezető úton szembetalálkozott az 1. (János főherceg) dragonyosezred alezredesi osztályának fél századával, két löveggel és 50-60 horvát népfelkelővel, akiket Mamula ezredes vezetett. Mamula újra előreparancsolta az alig 400 főnyi egységet, de aztán meggondolta magát, s inkább a visszavonulás útját választotta, s 18-án reggel már Varasdra érkezett. A Hunyadi-csapat százada közben folytatta az ellenség üldözését. Az útközben ejtett foglyoktól Hunyadi Ede százados megtudta, hogy a visszavonulást kb. 100 dragonyos