Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A HADIESEMÉNYEK - Ozorától Kanizsáig

suthtól. Az OHB elnöke valószínűleg arról tudósította Perczeit, hogy sem az osztrák Birodalmi Gyűlés, sem annak bizottmánya, sem a bécsi városi tanács nem hajlandó hivatalosan segítségül hívni a magyar csapatokat az Ausztriába bevonult Jellacic ellen. Hozzátehette még, hogy a magyar táborban tartózkodó Pázmándy Dénes a rendelkezésre álló erőkkel nem tartja tanácsosnak a határ átlépését. Sürgette a Todorovic elleni hadműveleteket, s figyelmeztetett "a főtábor állására" (valószínűleg annak gyengeségére). Legalábbis erre mutat, hogy Kossuth aznap azt tanácsolta Csánynak, hogy akár a Todorovic elleni hadműveletek feladása árán is rendeljék vissza Perczel seregét a fősereghez, ha ily módon biztosíthatják a határ védelmére a megfelelő erőket. Perczel azonban élt a lehetőséggel, s miután Kossuth levele nem tartalmazott egyértelmű utasítást, a Zala megyébe vonulás mellett döntött: "Miután azonban repülni lehetlen; tétovázni sem tanácsos; én, bár érezve, mennyire kellene a főtáborban is seregecském jelenléte, de e vidéket sem szabad lévén vésznek s új betörésnek martalékul engedni; és a baj elől orvoslás nélkül eltávoznom, folytatom eddigi hadjárásom, míg Nugentet [sic!] Muraközből ki nem szoríthatjuk, és a betolakodó csapat semmivé nem tétethetik". Csány László Perczel október 13-i tudósítását 15-én Parndorfon, a 14-it csak a magyar fősereg második határátlépésekor, október 21-én Stixneusiedelben kapta meg. A magyar fővezérség azonban már október 11-én számolt azzal, hogy Perczel esetleg nem tér vissza a fősereghez, mert aznap Pázmándy azt jelentette Kossuthnak, hogy Móga "ha Perczelnek máshová kellene mennie", legalább Görgei lovasságát és ágyúit szeretné a fősereghez csatlakoztatni. Úgy tűnik, hogy Móga kész örömmel mondott le Perczel 4000 emberéről, sőt, még a lovasságról és tüzérségről is, ha ez volt az ára annak, hogy a kellemetlen modorú ezredestől megszabaduljon. Legalábbis erre mutat, hogy sem az ő, sem a kormánybiztosok jelentéseiben nincs a továbbiakban utalás arra, hogy Mógának szüksége lenne e csapatokra. Sőt, az október 15-én 16-ra kiadott diszpozícióban a Perczel-féle 8. dandárról csupán annyi szerepelt, hogy "feladata a Kanizsa elleni Nugent-féle testület [Corps] ellen vonulni". Ami egyet jelenetett Perczel október 13-i jelentésének tudomásul vételével. Úgy tűnik, hogy Kossuth és az OHB sem különösebben neheztelt ezért az önállósulásért. Perczel ugyan nem sietett tudatni döntését, mert az OHB még október 15-én is arra utasította Batthyány Kázmér baranyai főispánt és kormánybiztost, hogy Vidos és Gáspár seregeivel egyesülten "Várasd ellenében egy erős állást vegyenek, - különös figyelmet fordítván a Dráváni átkelésre"; amiből az következett, hogy aznap az OHB még nem tudott Perczel elhatározásáról (s arról sem, hogy Vidosnak nincs serege, sem a Dráva mellékén, sem másutt). Az OHB csupán október 19-én hagyta jóvá Perczel önhatalmú lépését, akkor, amikor megérkezett az ezredes jelentése az első muraközi sikerekről. Ekkor pedig már egyenesen feladatává tették Muraköz visszaszerzését. Sőt, a Perczel újabb feladatáról Mógának és Csánynak küldött értesítésekben már az a kitétel szerepelt, hogy mivel Nugent "az elmúlt legközelebbi napokban (...) a déli részekre nézve mindinkább veszedelmessé kezdett válni", az OHB "szükségesnek látta Perczel Móric ezredest oda utasítani: hogy seregével Muraköz szabadítására siessen, nehogy az ellenség ottan erőt gyűjtvén, az egész dunántúli vidéket kezére kerítse".