Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
EGY UTÓLAGOS HADMŰVELETI NAPLÓ PERCZEL 1848 ŐSZI ÉS 1848-49. TÉLI HARCAIRÓL. - I. Roth elfogatása Ozoránál. Vonulás a Muraközbe. Ütközetek Letenyénél, Kottorinál és Alsó-Domborúnál. Ütközet Friedaunál. A Muraköz kiürítése.
erőszakoljon ki a Dráván, annál is inkább, hiszen az oldalában. Friedaunál Burits tábornok 227 csapatteste állt. Eközben a tétlenség időszakát Perczel arra használta fel, hogy egy zalai (később az 56. honvéd zászlóalj) és két somogyi (utóbb a 60. és a 61. honvéd zászlóaljak) zászlóaljat állítson fel, hasonlóképpen egy utászszázadot; s tüzérségét Pestről szállított lövegekkel erősítse meg. Erre az időszakra esik a rendelkezésre álló erőkkel arányban nem álló, haszontalan friedaui hadjárat november 2-án 228 . Perczel erre a Csáktornya ellen november 4-re Burits által tervezett támadás hírére szánta el magát. Hogy a támadásnak, amely a Varasdon és Légrádon keresztül egyidejűleg előretörő horvát csapatokkal összeköttetésben veszélyes lehetett volna, elébemenjen, november 2-a éjszakáján Perczel, Csáktornyán jelentéktelen őrséget hátrahagyva, átlépte a stájer határt. A teljes mértékben meglepett ellenséges előőrsök egyvégtében Polstrautól Friedauig vonultak vissza, s mintegy 50 foglyot vesztettek. Burits zöme utóbbi hely előtt állt fel, de néhány ágyúlövés után, saját jobbszárnya fenyegetettsége miatt kénytelen volt Gross-Sonntagra viszszavonulni. A veszteség halottakban és sebesültekben mindkét oldalon igen jelentéktelen volt. Perczel nem törekedett az ellenség üldözésére, hanem félve attól, hogy Csáktornyától elvágják, még másodika éjjelén visszavonult a városba. A magyar hadvezér akkor a Csáktornyán védőrségként hátramaradt csapatok levonásával (8 század nemzetőr, 1 szakasz huszár és 4 löveg) csupán 4 zászlóalj gyalogsággal, 2 század lovassággal és 8 löveggel rendelkezhetett. 229 Amennyiben az ellenség, szándékai szerint november 4-ére mindhárom ponton, nevezetesen Polstrauból, Varasdról és Légrádról általános támadást indított volna, a Nedelictől Alsó-Domborúig húzódó hosszú vonal birtoklására ilyen csekély erővel gondolni sem lehetett volna, így a Mura mögé történő visszavonulás komolyabb ütközet elfogadása nélkül, időben történt meg. Mivel a Muraközt kellett volna megtartani, az ellenfelet mindenekelőtt egy hirtelen csapással, Friedaunál kellett volna elintézni, amely csak teljes szétszóratásával lett volna elérhető, miközben a csáktornyai védőrség a Dráváig előrenyomulva a részben felszedett hidak helyreállítását és így a varasdi hadtest átkelését minden rendelkezésére álló erővel akadályozta volna. Bár egy Friedaura mért csapásra éppoly kevéssé lehetett gondolni, mint a Mura megszállására, azt a hibát mégis elkövették, hogy a szárnyfedezetre hátrahagyott csapatokkal az ideiglenesen elsáncolt csáktornyai Festetich-kastélyt nem szállatták meg, így a szárnybiztosítás tényleges pontját, Nedelicet is feladták. Amekkora a magyar tábornoknak ez a hibája volt, éppoly nagy, ha nem nagyobb volt a varasdi horvát parancsnok vétke, amennyiben Perczel vállalkozása észrevétlen maradt számára, mert neki sem voltak jó kémei. Hiszen így kellett déltájban a Polstrau és Friedau közötti ágyúzást hallgatnia. A híd gyors helyreállítása, amelyről csupán a Burits de Pournay, Johann, báró (1792-1858), cs. kir. vezérőrnagy, dandárparancsnok, 1849-ben altábornagy, hadosztályparancsnok. 228 november 8-án 229 Perczelnek négy fél hatfontos ütege, összesen 16 löveggel, két egy- és egy kétfontos lövege volt.
