Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
EGY UTÓLAGOS HADMŰVELETI NAPLÓ PERCZEL 1848 ŐSZI ÉS 1848-49. TÉLI HARCAIRÓL. - Vázlat a Perczel-hadtestről a felálítástól a feloszlatásig. 1848 szeptember - 1849 január 27. - Bevezetés
táján, most már nemzetőr-tábornokká kinevezve 195 ismét Kanizsa ellen vonult, ahol Nugent alezredes 196 1 300 emberével, 6 ágyújával és 2 mozsarával állt, hogy a horvát fősereg ellátóvonalát fedezze. Vidos hadteste, mikor október 2-án Kanizsa elé érkezett, mintegy 4500 főnyi népfelkelőből, köztük 1800 vasi nemzetőrből állt 197 , minden harmadik puskával felszerelve, ágyúi nem voltak. Vidos közeledtével Nugent elhagyta Nagykanizsát, s a várostól délre fekvő dombokon foglalt állást, egyúttal a dombok és Kiskanizsa közt elterülő erdőség megszállásával összeköttetését is helyreállította utóbbi helységgel. A magyar támadásnak október 4-én, három oldalról, mégpedig a vasiak és a soproniak részéről Pallin felől, a somogyiak révén Sárszeg és Szentmiklós felől kellett bekövetkeznie, miközben a zalaiaknak Becsehelynél kellett a letenyei utat elzárniuk. Ezzel szemben már 3-án történt az az eset, hogy egy Nagykanizsa felé kiküldött horvát őrjáratot a lakosok felkoncoltak. A vészharangok ezt követő megkondítására Vidos kénytelen volt Pallin felől hirtelen Kanizsa ellen nyomulni. Mintegy 600 ember ritka vitézséggel vetette magát a fent említett erdőségre, s makacs küzdelem után rohammal bevette, míg a pallini oszlop zöme Nugent állása ellen nyomult. Ez az erdő elvesztése után nem várta be a támadást, hanem Szentmiklósra húzódott vissza. Az ott álló 400 főnyi somogyi nemzetőrségre tett néhány ágyúlövéssel elérte, hogy a hidon átkelhessen, amelyet aztán maga mögött felégetett. A Kiskanizsán és az erdőségben állt horvát csapatok Kottorin át sietve visszavonultak, 81 halottat és sok sebesültet hagytak a helyszínen, 113 foglyot, köztük két tisztet veszítettek. A magyarok, akiknek a vesztesége viszonylag csekély volt, ezen felül jelentős ruha- és gabonakészleteket, valamint Nugent mindkét, a táborban hagyott mozsarát zsákmányid ejtették. A horvát főoszlop Surdon és Zákányon keresztül vette további visszavonulási vonalát, így a fölénybe került népfelkelés gyors összehívásával a horvátokat néhány napon belül ismét a Dráva mögé vetették vissza, mialatt a felkelt megyékben a horvát fősereg összes szállítmányát megszerezték, s a visszamaradozók ezreit verte le az elkeseredett nép. Vidos nem volt nemzetőr tábornok, sőt, semmilyen katonai ranggal nem rendelkezett. Batthyány csupán a Dél-Dunántúlon összpontosított erők vezér őrnagyává, tehát a mozgósított nemzetőrzászlóaljak őrnagyainak fejévé nevezte ki. (Tehát primus inter pares volt, s nem Generalmajor) 196 Albert Nugent von Westmeath, gróf (1816-1896), Nugent von Westmeath, Laval táborszernagy fia, szlavóniai báni biztos, ezredes. A tényleges létszám ennek legalább a kétszerese voltPusztelnik Henrik őmagy, a Batthyány által kiküldött vezérkari tiszt 12450 (a létszámok szerint 12750) nemzetőrre tette a Vidos alatt összpontosított sereget. A Vas megyei nemzetőri ezred létszámát összesen 2300, a soproni két (vagy három?) zászlóaljét 5000, a többi erőét (Veszprém megyei és zalai) 5450 főre tette. Nugent Kanizsát megszálló seregét 2000 fore, egy háromfontos ágyúütegre, egy rakétaütegre és 2 mozsárágyúra becsülte. A letenyei horvát helyőrséget 300, a Csáktornyáit 200 főre becsülte, de ez utóbbiról megjegyezte, hogy az 3500 főnyi erősítésre számíthat. MOL OHB 1848:2120. Horváth Vilmos kormánybiztos okt. 6-án 5000 före becsülte a szembenálló horvát sereget. MOL OHB 1848:918.
