Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - 2. A Thaly-féle források tanulságai

különösen akkor értékelődött fel, amikor mindenkori felettesei közvetetten már Károlyit bírálták. Thaly ugyan nem használta ki írásaiban ezt a felismerést, de azt sem lehet mondani, hogy nem lett volna tudatában. Ezt éppen a források válogatása bizonyítja legékesebben. A másik ugyancsak meglepetésnek minősíthető újdonság, hogy Thaly már rendelkezett azokkal a forrásokkal, amelyek szerint Bezerédy nem egyszer, hanem háromszor „Ígérkezett a labancosságra". Mégsem hitt benne. Ez az állítás ma már nem újdonság, de nem is bizonyított tény. Már Thaly korában sem volt ez nóvum. Nagy Iván egyenesen azt írta 1858-ban ."Háromszor készült a császáriak részére átmenni, és mindannyiszor megbukott. "

10 Az összegyűjtött források közt valóban ott van br. Károlyi levele, amelyet Károlyból 1706. február 25-én írt Rikóczi fejdelemnek.

11 A levél azt sugallta, hogy Bezerédy állítólag olyasmit követett el, miszerint csak Rákóczi „kegyelmességén" múlott, hogy életét megkímélték: „elég, hogy büntetlen nem marad. Az rabság kettős halál" Ennek ellenére, annak nincs nyoma, hogy Thaly igyekezett volna feltárni a Károlyi-levél titkát. De nem tette ezt gr. Forgách Simon levelével sem, aki pedig 1706 októberében írta Rákóczinak. ,Azt hirdetik, hogy Bezerédy labanccá lett feles haddal."

n Erre már rímelne Rákóczi megjegyzése az Emlékiratokban: „Bezerédi parancsaimra sem mozdult ki Sopronból, akár azért, mert — mint ahogy sokkal később megtudtam, nem akarta elhagyni fivérének feleségét, aki egyúttal az ő szeretője volt, akár mert már akkor megvesztegette Pálffy — mindenesetre a béketárgyalások megszakadása óta már nem volt a régi. Árulása csak két év múlva derült ki, mint ahogy a maga helyén majd előadom."

13 Magyarul először éppen Thaly fordításában jelent meg Rákóczi francia nyelvű memoárjai 1872-ben. Ezt a részletet is ismerhette, amikor anyagát gyűjtötte, hiszen az 1865-ben megjelent Bottyán-könyvében többször is hivatkozott az Emlékiratokra. Mégsem használta fel a fejedelem eme 1706-ra vonatkozó megjegyzését, pedig kézenfekvő lett volna mind br. Károlyi, mind Forgách gróf levelének részletét egyeztetni. Mint ahogy Lukinich később, 1933-ban egy tanulmányában ezt megtette. De hogy Thaly miért nem élt vele és miért volt óvatos, erre is módunk lesz később válaszolni. Még érdekesebb az ún. Bezerédy-pontok esete. A József császár által aláírt 7-pontot Thaly a Pálffy-senioratus levéltárában találta meg Pozsonyban.

14 Ehhez még két levelet is csatolt, amelyet Pálffy kapott a császártól a pontokkal kapcsolatban mihez tartás véNagy Iván: Magyarország családjai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal, a továbbiakban: Magyarország családai n. k. Pest, 1858. 97. o.; 11 Károlyi Sándor br. levele Rákóczi Ferenc fejedelemhez, Károly, 1706. febr. 25. OSZK Bezerédy-ir. 59. fol. Forgách Simon gr. levele Rákóczi fejedelemhez, 1706. október vége, h.n. uo. 60. fol. 13 Rákóczi Ferenc: Emlékiratok, Bp. 1979., a továbbiakban: Emlékiratok, 342. o. 14 Puncta per Bezerédium rebellem ad Suae Majestatis gratiam recurrentem, a továbbiakban: Puncta, OSZK Bezerédy-ir. 54. fol.