Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

SZITA LÁSZLÓ: ÚJABB ADATOK A KANIZSAI BLOKÁDHARC ÉS KAPITULÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ 1688-1690 - A kanizsai török végvár védereje, létszáma és a török tüzérsége

csökkent, s ezek vonultak Légrádra, ahonnan a Dráván elhajóztak az övéikhez"." Az irodalom általában ezt az adatot használta fel.

27 A kijelölt indulási körletből azonban már csak 400 török harcos vállalkozott a Szendrő melletti gyülekező helyre elindulni. Sokan "lemorzsolódtak", közülük 100 személy Kanizsán maradt, részint gazdasági meggondolásból, illetve családi okokból. Barbarits Lajos monográfus szerint 200 török maradt Kanizsán. 1690. május 20-án kelt hadijelentés szerint a kanizsai törökök közül 241, az itt élt rácok közül 364 lélek maradt a városban.

28 Összefoglalva megállapítható, hogy Dél-Dunántúl legjelentősebb török végvárában a visszafoglaló háború idején a katonai létszám pontosan ugyan nem ismert, de kétségen kívül reálisnak tekinthetjük a 2500-3000 fő közötti számot, amely 1687-től, különösen 1688-tól eléggé gyorsan csökkent, s a vár körüli blokádharcokban megfogyatkozott. A kisebb-nagyobb összecsapásokban, ahol a számok mindig felkerekítettek, számításunk szerint 1688 júliusa és 1690 márciusa között 800 török védő esett el, vagy került fogságba. Az ostromzár idején 1200 keresztény, főleg magyar nő, gyermek és férfi szökött ki a városból vagy maga a török parancsnok engedte ki kisebb-nagyobb csoportban őket, amikor az éhség erre kényszerítette.

29 Áttekintve a kanizsai török várőrség létszámának alakulását, a blokád szorosra zárása idején, 1689-től bekövetkezett gyors fogyását, Baaden őrgróf azon törekvéseinek kell igazat adnunk, amely szerint egy koncentrált támadás, gyors ostrom, keresztény kézre juttatta volna a várost és a várat. Ludwig Wilhelm Baaden erre vonatkozóan magához a császárhoz is több alkalommal küldött levelet, és nézetének alátámasztására valószínű Batthyány Ádám tábornoktól is megfelelő adatokat és információkat kapott.

30 A császár és környezete, a haditanács és a kamara egyaránt a blokád és kiéheztetés stratégiája mellett tartott ki, s ez nemcsak a kanizsai helyzetre vonatkozott, hanem valamennyi magyarországi török végvárra.

31 Mint erre később bizonyítékokat hozunk fel, a kamarának a blokád került a legkevesebbe, főleg ha a császári és többségében magyar erők ellátására alig fordított valamit. Kanizsai harcoló török létszámra vonatkozó adatok után a vár tüzérségi erejét és színvonalát érdemes megvizsgálni, amely sokban alátámasztja Ludwig von Baaden azon véleményét, hogy az ostrom is hozhatott volna sikereket, megrövidítve a küzdelmet, továbbá elkerülve a hatalmas pusztítást, ami Kanizsa környékén a blokádharc miatt bekövetkezett. Gyula, Székesfehérvár, Szigetvár, Eger török végvárak tüzérségi erejét és minőségét megvizsgáltuk és azt láthattuk 1680-1695 között, hogy a várak lövegeinek jelentékeny Uo.; továbbá München Bayerische Staatsbibliothek. Res. 4. Turcica 93.3. 27 Uo.; továbbá Barbarits L. í.m. 11. p. 28 Uo. 29 Bécs HHStA Turcica Karton 156. 111-120. fol. 30 Uo. 31 Szita László: A Maros és a Körösök vidéke a visszafoglaló háborúk viharában 1686-1695. Bp., 1995. MTA doktori disszertáció. Kézirat, 197 p.