Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
SZABÓ PÉTER: A ZALAI HONVÉD ALAKULATOK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN,ÉS AZ AZT MEGELŐZŐ ÉVEKBEN (1938-1945) - Harcok a Kárpátok előterében, s a Kárpátokban (1944- 1945)
te a megjavítandó 10 löveggel és gépjárművekkel Dunaföldvárra menetelt, a gyalogsági harcra bevethető 160 fős csoportja pedig Csongrád védelmében vett részt. 141 A 7. rohamtüzér-osztály két ütege az Érsekújváron kapott 10 darab új német rohamlöveggel, illetve a sikeresen megjavított 8 sajáttal október 13-án Kiskundorozsma körzetében újra harcba bocsátkozott. Szabadszállás és Kecskemét körzetében három napig a szovjet arcvonal mögött folytatott utóvéd harcokat, s csak Gyáli pusztánál sikerült az ellenséges vonalat hátulról áttörve újból a saját csapatokhoz eljutni. A Dunán átkelve harcolt a Sárvíz mentén egészen Székesfehérvárig, majd a Velencei-tónál és Martonvásáron. December 24-én Budapestre érkezvén körülötte is bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. Előbb a Hűvösvölgyben, majd Fótnál vívott súlyos elhárító harcokat. Utolsó lövegét a Vidámpark (Angolpark) területén egy tüzérségi telitalálat következtében vesztette el. Pest eleste után az osztály megmaradt állománya gyalogosan került bevetésre. Védelmi vonala a dunai összekötő vasúti hídtól a Fehérvári úti aluljáróig húzódott. Az osztály leapadt személyi állománya, 14 tisztje és 160 főnyi legénysége 1945. február 12én a Gellértszálló égő romjainál esett fogságba. Ennyien maradtak meg a sümegi alakulatból, amely 1944. szeptember elején 42 tiszttel és 640 főnyi legénységgel indult el a harctérre. 142 Budapest és Stubnyafurdő - a leharcolt, leapadt, összevont zalai alakulatoknak javarészt e kettő település jelentette a második nagy világégés végét. Brjanszki erdő, Donkanyar, Galícia, Kárpátalja, Szilicei fennsík, Garam völgye, Budapest környéke pedig mind-mind az utolsó elvesztett háború Zala vármegyében is ismert hadszínterei voltak. Az elmúlt 400 év során javarészt hasonló emlékű földrajzi neveket jegyeztek fel hadikrónikáink. Olyanokat, ahol a túlerőben levő és jobban felszerelt ellenség csaknem megsemmisítette, bekerítette, visszavonulásra vagy fegyverletételre kényszerítette a magyar alakulatokat. Hadtörténelmünk utolsó évszázadait persze nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, hiszen megnyert csaták, napokig, hetekig vagy hónapokig tartó sikeres védelmi harcok, s reménytelen helyzetekből való eredményes kitörési vállalkozások is ismeretesek. A zalai alakulatok második világháborús küzdelmei is erről tanúskodnak. Adonyi Ferenc i.m. Rohamtüzéreink hősi harcai 231-237. o. Török Pál m. kir. századosnak, a 7. rohamtüzérosztály volt parancsnokának összeállítása szerint az osztály a Makó-OrosházaMezőhegyes területén folytatott harcai során 91 hősi halottat, s 48 súlyos sebesültet vesztett. Az ellenségnek okozott veszteség 67 darab biztosan kilőtt T-34-es harckocsi, 14 darab egyéb típusú páncéljármű, illetve valószínűleg megsemmisített 30 darab különböző típusú szovjet harckocsi volt. 142 HL Ludovika Múzeum gyűjteménye. Török Pál m.kir. százados életrajza.
