Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

SZABÓ PÉTER: A ZALAI HONVÉD ALAKULATOK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN,ÉS AZ AZT MEGELŐZŐ ÉVEKBEN (1938-1945) - Harcok a Kárpátok előterében, s a Kárpátokban (1944- 1945)

az ugyanebben az időben felállított sümegi 7. rohamtüzérosztály harcai viszont rekonstruálhatók. A rohamtüzérosztályok, mint a honvéd tüzérség új alakulatai, 1944. második felében kerültek ki a kárpátoki, illetve a magyarországi hadszínterekre. A leghatásosabb csapatnemnek bizonyultak. A 7. rohamtüzérosztály fegyvertényei különösen kiemelkedtek. A Sümeg körzetében mozgósított alakulat - ember és löveganyagának feltöltése után - 1944. szeptember 11-én indult el Tapolca vasútállomásáról az 1. hadsereg arcvonalára. A Rahón kirakodott, s a leharcolt 1. rohamtüzérosztály gépkocsi anyagával felszerelt ütegeit a hadsereg-parancsnokság azonnali hatállyal a II. tartalék hadtesthez, Orosháza környékére irányította. A tartalék hadtest alakulatai szeptember második felében már súlyos harcokat vívtak a Maros völgyéből kibontakozó túlerőben lévő szovjet gépesített és páncélos erőkkel. A szeptember 24-én Tótkomlósra beérkezett rohamtüzérosztály azonnal támadó feladatot kapott. 2. ütegének a 6. póthadosztályt támogatva Csanádpalotát kellett birtokba vennie. Az említett település - heves utcai harcokat követően - szeptember 25-én, a déli órákban került a magyar csapatok kezére. Csanádpalota elfoglalásával sikerült a Makóra előretörő szovjet 18. önálló harckocsi hadtest részeinek utánpótlási vonalát elvágni, s azokat megállásra, majd visszafordulásra kényszeríteni. A községhez szeptember 26-án visszatért ezred erejű szovjet harckocsi kötelék csak súlyos veszteségek árán törte meg a 7/2. rohamtüzér-üteg ellenállását. Az üteg csaknem 20 ellenséges rohamlöveg és T-34-es harckocsi kilövése után az utolsó lövegig megsemmisült. Az ütegparancsnokkal, Köszeghy Barnabás főhadnaggyal együtt 34 rohamtüzér halt hősi halált a csanádpalotai harcok során. A 7/1. rohamtüzérüteg ez idő alatt három napon keresztül a 23. tartalék hadosztály egyik gyalogezredével Hódmezővásárhelyről Makó irányába támadott. Szeptember 28-án el is érte a város északi szegélyét, de az erősen leharcolt gyalogság nem tudta követni lövegeit. A rohamtüzérosztály megmaradt állományát ezt követően egy napra kivonták a harcokból. Átütő erejére és kemény kitartására azonban rövidesen szükség volt. Előbb október 1-én egy korlátozott célú támadásnál Reförmátuskovácsházán, majd október 2án Makó újbóli visszafoglalásakor került bevetésre. Noha a Maros menti város birtokbavétele nem járt sikerrel, a 7/3. rohamtüzérüteg október 3-án délután újból kiért a folyóhoz. Miután a Reformátuskovácsháza felől előretörő szovjet csapatok közben a támadó honvéd alakulatok hátába kerültek, a II. tartalék hadtest-parancsnokság Szentesre vonta vissza alakulatait. A 7. rohamtüzérosztály, mint utóvéd október 6-án érte el Szentesnél a Tiszát. A még részben üzemképes 4 lövege a folyó töltésén beásva az utolsó lövésig támogatta a 2. tartalék huszárezred harcait. Október 8-án az osztály műszaki személyzetályból álltak. Páncélelhárításra csak 37 mm-es páncéltörő ágyúk álltak a gyalogezredek rendelkezésére. HL 10. gyaloghadosztály iratai. 1287/M-1944.