Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

SZABÓ PÉTER: A ZALAI HONVÉD ALAKULATOK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN,ÉS AZ AZT MEGELŐZŐ ÉVEKBEN (1938-1945) - Harcok a Kárpátok előterében, s a Kárpátokban (1944- 1945)

Július 25-én a 7. gyaloghadosztály Ottiniából visszaszorított részei Vorona, Vinográd és Velesnica községekben gyülekeztek. A tüzérség az ottinia-vinogradi út mentén foglalt el tüzelőállást. A visszavonulás alatt parancsnokát

110 is elvesztett 17/1. zászlóaljat érték a legnagyobb megpróbáltatások, az ellenséges gyűrűből kitörve jutottak ki Mikulsdorf területéről. A fáradt, gyenge harcerőt képviselő gyalogsági alakulatok további biztonságosabb hátravonását már csak a megmaradt tüzérség hathatós támogatásával sikerült elérni. A 4. és 17. gyalogezred részei a 7. gyaloghadosztálynak alárendelt két hadtestközvetlen tüzérosztály (151. sorozatvető és az 1. gépvontatású közepes tarackos tüzérosztályok) fedezete mellett keltek át a Bisztrica folyó egyetlen hídján, Tismieniczaninál. A 7. gyaloghadosztály komolyabb ellenállásával július 25-én már felettes parancsnoksága, a VTI. hadtestparancsnokság sem számolt. A hadsereg-parancsnokság tartalékára, a 2. páncéloshadosztályra és a gyaloghadosztályok harcképes utóvédjeire hárult az a feladat, hogy a soproni seregtest, s a vele együtt visszaszorított többi VII. hadtestbeli alakulat nagyobb veszteségek nélküli visszavonulását biztosítsák. Az eredményes halogató és utóvéd harcokban a 7. gyaloghadosztály megmaradt alakulatai közül legfőképpen a 17. gyalogezred-parancsnok csoportja vette ki a részét. Július 26-án Horoholina környékének védelménél még egy sikeres ellentámadást is végrehajtott, a következő napon pedig a 151. sorozatvető s a 9. tábori tüzérosztályok támogatásával Slivkinél több ellenséges támadást visszavert. Az utóbbi községben folytatott harcok során a 9. tábori tüzérosztály csaknem teljes lövegállományát elvesztette.

111 Július 27-étől a VII. hadtest három gyaloghadosztályának, s a 20. gyaloghadosztály részeinek visszavonulása - az országhatártól való eltávolodás elkerülése miatt - az eddigi északnyugati helyett, délnyugati-nyugati irányban folytatódott. A végcél a Kárpátok északi lejtőin húzódó javarészt kiépítetlen Hunyadi-állás elérése volt. A 16. gyaloghadosztály, a 2. páncéloshadosztály, s a 20. gyaloghadosztály részei a Svica patak mentén a Toronyi hágón át, a 7. gyaloghadosztály pedig velük párhuzamosan a Lomnica patak völgyében tette meg a hosszú és fáradságos utat.

112 A 7. gyaloghadosztály számára július 28-a volt az első nap, amikor csapatainak sikerült teljesen leválni az ellenségről. 4. gyalogezrede kettő, a 17. gyalogezrede pedig már A 17/1. zászlóalj parancsnoka, Gombos József alezredes az 1944. július 24-iki ottiniai harcok során szerzett haslövés következtében halt hősi halált. 111 HL 7. gyaloghadosztály iratai. 7,. gy.ho.pság. harctudósítása ü. rész. 1944. július 25-27.; 7. gy.ho.pság. hadműveleti naplója n. rész. 1944. július 25-27. A 9. tábori tüzérosztály személyi állományát - a megmaradt lövegek, lovak és nehézfegyverek leadása után - 1944. augusztus közepén Budapestre, majd a hajmáskéri kiképzőbázisra szállították. Az utóbbi helyen 5/8M. 8 cm-es tábori ágyúkat kaptak, s a szükséges létszámfeltöltést követően ismét Budapestre irányították az osztályt. A nagykanizsai tüzéralakulat előbb a Csepel-szigeten, majd a Ludovika Akadémia kertjében, végül Budán a Gellért téren, illetve a Naphegy oldalán foglalt el tüzelőállást. 1945. február 11-én parancsot kapott lövegei használhatatlanná tételére. Megmaradt állományának javarésze a február 12-iki sikertelen kitörési kísérlet során esett el, illetve került fogságba. 112 Uo.