Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

SZABÓ PÉTER: A ZALAI HONVÉD ALAKULATOK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN,ÉS AZ AZT MEGELŐZŐ ÉVEKBEN (1938-1945) - Ukrajnában és a Don mentén (1941 - 1943)

aránylag közel fekvő helységek láncát alkotta. Szinyije Lipjagi. Szkupolj, Szemigyeszjátszkoje és Kocsatovka eredetileg a III. hadtest vonatalakulatainak szálláskörzete volt, több ellátó, utánszállító, egészségügyi oszlop és raktár, valamint intézet települt ide. A 9. könnyű hadosztályból csak az áttörést követő harcokba bekapcsolódott és súlyos veszteségeket szenvedett alakulat töredékek vettek részt a körvédelmi központok védelmében. A nagykanizsai könnyű hadosztály többi része - két és fél zászlóalja és hadosztályközvetlenei - a Gremjacsje-Hmelevij Les-Parnicsnij vonal védelmére rendezkedett be.

64 A sebtében kialakított védőállásokról az alábbiakat olvashatjuk Kemendy Géza már idézett memoárjában "...vastag hótakaróból kivágott hatalmas hókockákból raktak köralaku építményeket, természetesen fedél nélkül. Ezek a széltől és gyalogsági lövedékektől védtek."

65 A szovjet Voronyezsi és Brjanszki Front 1943. január 24-én megindított hadművelete nyomán a német 2. hadsereg két hadteste és a magyar III. hadtestet is magába foglaló Siebert hadtestcsoport körül január 28-ára bezárult a gyűrű. Ez azonban sohasem volt összefüggő. Kasztornoje és Bikovó, valamint Gorsecsnoje és Sztarij Oszkol között a későbbiek során is megmaradt egy-egy 25-30 km-es folyosó, melyen keresztül a visszavonuló csapatok déli, illetve nyugati irányban kijuthattak a bekerítésből.

66 A magyar körvédelmi központok védői már 1943. január 26-án a teljes körülzártságban vívták küzdelmüket. A szovjet csapatok - a német 68. gyaloghadosztálynál történt betörés révén - ugyanis már január 24-én este a magyar hadtest oldalába illetve hátába jutottak. A III. hadtest csoportjainak nehéz helyzetét fokozta az egyre jobban mutatkozó lőszerhiány és az eddigi visszavonulás során néha kényszerűségből visszahagyott nehézfegyvereinek hiánya. Siebert altábornagy intézkedése szerint a magyar csapatoknak január 29-ig kellett kitartaniuk állásaikban. Stomm Marcel vezérőrnagynak, a III. hadtest parancsnokának többszöri kérelmére Siebert elrendelte, hogy a III. hadtest csapatai január 26-áról 27-re virradó éjjel Sztaro Nyikolszkoje, Diinitrijevka vonalában visszavonulhatnak. Siebert egyúttal intézkedett a hadtest- és hadosztályvonat részek visszavonulására is, melyek a Nyizsnyeje Turovo, Vjasznovatovka, Novaja Olsanka, Krutaja Gora, Olim, Bicsek, Bikovó útvonalon Tim felé már megkezdték a visszavonulást. A III. hadtestparancsnokság - tájékozatlansága miatt - meg volt győződve arról, hogy a hadtestparancsnok kérésére engedett Siebert, mikor a visszavonulást 27-re végre elrendelte. "Sajnos nem sejthettük, hogy míg mi a Don mellett álljuk a harcot, a mindig biztosnak tudott E-i szárnyunknál (ill. hátunkban) fog beköveücezni a katasztrófa, hiszen ott a németek voltak. Nem tudtuk, hogy a végre I. 25-én kiadott több oldalas és igen komplikált Siebert altábornagy-féle visszavonulási intézkedésnek I. 29-ére beállított kezdetét azért kellett 27-re előrehozni, mert közben a németeket Kasztornoje felett áttörték. (I. 27-én már KaszHL 2. hadsereg iratai. 20. fasc. ül. hadtest összefoglaló harcjelentése 1943. I. 12.-31.; 22. fasc. 9. könnyű hadosztály harc tudósítása 1943. L-E. /Oszlányi Kornél vezérőrnagy/. 65 Kemendy Géza i.m. 66 Morozovi.m. 106-107. o.