Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

SZABÓ PÉTER: A ZALAI HONVÉD ALAKULATOK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN,ÉS AZ AZT MEGELŐZŐ ÉVEKBEN (1938-1945) - Ukrajnában és a Don mentén (1941 - 1943)

A Don mögé visszavonuló és a magyar hadsereg gyengéit hamar kitapasztaló szovjet csapatok 1942 augusztusában erőteljes támadásokat indítottak, hogy a folyó nyugati partját is birtokukba vehessék és ott hídfőállásokat foglaljanak el. Ezen eredményes támadásaik középpontjába főleg az urivi Don-kanyar, illetve Korotojak és Scsucsje települések környéke került. A 9. könnyű hadosztály arcvonal szakaszán Kosztyenki községnél próbálkoztak kisebb hídfőt kialakítani a szovjet csapatok. Támadásukat kezdetben egy zászlóaljnyi erőben és kellő tüzérségi és repülő támogatással 1942. augusztus 8-án indították meg a nagykanizsai könnyű hadosztály 34/1. zászlóaljának védőállása ellen. A partot ért támadók előretörését csak aznap délután, 4-500 méterre a folyótól tudta megállítani a zászlóalj. Másnap már parti mocsaras terepbe befészkelt s az éjszaka folyamán komoly erősítést kapott szovjet csapatokkal kellett felvenni a harcot a zalai honvédeknek. Az idecsoportosított 17/1. és 17/11. zászlóalj részeinek, valamint a szomszédos 47/1. zászlóaljnak együttes támadása nem vezetett eredményre, sőt a megerősödött szovjet erők erős tüzérségi előkészítés után betörtek a magyar állásokba és elfoglalták Kosztyenki községet is. 1942. augusztus 10-én délután, a már komoly ellenséges betörés megállítása után aztán a 9. könnyű hadosztály az eddig idecsoportosított zászlóaljaival és néhány ezredközvetlen alosztállyal újabb ellenlökést kísérelt meg. Három órás heves harc után visszafoglal Iák Kosztyenkit és az eredeti védőállásokat.

54 A végleges helyzet a szovjet hídfőállás előtt augusztus 13-ára alakult ki. A parthoz szorított, ott akadályokkal és aknákkal biztosított, támpontszcrűen védekező szovjet zászlóaljnyi erőt végül is nem sikerült visszavetni a túlsó partra. A hídfő teljes felszámolása csak 1942. december 30-án, a 34/1. zászlóalj egy századnyi harccsoportjának rajtaütésszerű vállalkozása eredményeképpen történt meg. Akkor, amikor már megléte a következő 1943. januári események miatt jelentéktelenné vált a szovjet csapatok szempontjából. A 9. könnyű hadosztály, az 1942. augusztus 8-tól 13-ig tartó Kosztyenki körüli harcokban 674 - benne 34 tiszti - sebesültet vesztett. A hősi halottaknak és az eltűnteknek a számát kb. 150 főre becsülték.

55 E súlyos veszteségek miatt a zászlóaljak ún. harcos tehát első vonalban lévő - létszáma erősen megcsappant. Egy 1942. augusztus 16-i kimutatásban az alábbi adatok szerepelnek a 9. könnyű hadosztály zászlóaljainak harcos létszámait illetően: 54 HL 2. hadsereg iratai 6. fasc. 415., 430., 437., 445., 457. és 463. számú naplómellékletek. 55 Uo. 508., 515. és 642. számú naplómellékletek.