Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

SZABÓ PÉTER: A ZALAI HONVÉD ALAKULATOK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN,ÉS AZ AZT MEGELŐZŐ ÉVEKBEN (1938-1945) - Ukrajnában és a Don mentén (1941 - 1943)

A június 28-án megindult, Operation Blau fedőnevű hadművelet során a szemben álló Brjanszki és a Délnyugati Front védelme a voronyezsi irányban kudarcot vallott. A két német hadsereg gyors előretörése miatt a szovjet csapatok már június 30-án megkezdték a részleges visszavonulást. A magyar és német csapatok 300 km szélességben törték át az arcvonalat, s 150-170 km mélyen előrenyomulva július 4-től jutottak ki a Donhoz és érték el Voronyezs körzetét. A szovjet főparancsnokság - tanulva az 1942. májusi harkovi csata kudarcából és óriási veszteségeiből - igyekezett időben a Don mögé vonni csapatait, így ezek teljes megsemmisítése utóvédjeik szívós ellenállása miatt is meghiúsult. A magyar csapatok a visszavonuló ellenséget üldözve 1942. július 7-től jutottak ki fokozatosan a Donhoz.

53 A hosszú menetektől és a kezdeti harcoktól kimerült alakulatokat a német gyorscsapatok leváltása után azonnal védelmi állásba rendelték a folyó mentén. A 2. hadsereg Donhoz való felvonulása 1942. augusztus végére fejeződött be. A magyar seregtesteknek a balszomszéd német 2., illetve a jobbszomszéd olasz 8. hadsereg alakulataival közösen ellátott Don menti folyamvédelme a Sztálingrád és kaukázusi olajmezők felé irányuló hadműveletek sikerét volt hivatott biztosítani. A magyar könnyű hadosztályok arcvonalszakaszának helyét és alárendeltségét a hadseregen belül a Donhoz való kiérkezésük sorrendje határozta meg. A 9. könnyű hadosztály 1943. február 15-ig, a hadtest feloszlatásáig mindvégig a szombathelyi III. hadtest alárendeltségében maradt, s kb. 20-25 km-es védőszakasza a hadsereg arcvonalának legészakibb részén húzódott. A III/l. fogatolt seregvonatcsoport alosztályai a többi III. hadtestközvetlen vonatalakulattal együtt a Dontól 20-30 kilométerrel nyugatabbra, Szemigyeszjátszkoje, Szinyije Lipjagi, Mihnyevo községekben szállásoltak el. Kivételt képeztek a hadihídcsoport oszlopai, melyek délebben a Potudany folyó mentén települtek. AIII. hadtest könnyű hadosztályainak védővonalai közül csak a 9. könnyű hadosztályé rendelkezett viszonylagos tereptani előnyökkel. Kivételt képezett a német 2. hadseregbeli 323. gyaloghadosztályhoz való csatlakozási területe, ahol a part alig nyújtott védelmet, s a magasabban fekvő szovjet oldalról mindenre betekintés nyílott. A nagykanizsai könnyű hadosztály 17. és 47. gyalogezredének Voronyezstől délre húzódó szakasza a Don jobb partját követte. A települések - Gremjacsje, Kosztyenki és Alekszandrovka - parthoz közel feküdtek. A falvak közelében lombos erdők voltak, melyek jó rejtőzködési lehetőséget nyújtottak. A Don jobb partja általában itt magasabban feküdt, mint átellenben, így ez is némi előnyt jelentett. A másik oldalon viszont szélesebben terült el a folyó árterülete, mely bozótosaival, nádasaival és ártéri erdőivel még kiválóbb rejtekhelyül szolgált. HL 2. hadsereg iratai. 5. fasc. 128/c. számú naplómelléklet.