Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
FOKI IBOLYA: NAGYKANIZSA HONVÉDZÁSZLÓALJAT KÉR - NAGYKANIZSA HONVÉDZÁSZLÓALJAT KÉR
Az ügyben képviselőtestületi ülés összehívását kérték és kijelentették, hogy a honvédzászlóalj Kanizsán való állomásoztatása érdekében semmi áldozattól nem riadnak vissza, sőt felajánlották a megérkező katonaság befogadására alkalmas laktanya kibérlését. Az előzményeket tekintve ez utóbbi ajánlat mindenképpen megfontolandó volt a város vezetése számára. A folyamodványt 168-an írták alá. Érdemes egy kicsit alaposabban is szemügyre vennünk az aláírók névsorát, hiszen sok ismert kanizsai kereskedővel, iparossal találkozhatunk itt (pl. Löwinger Izrael, Englander Lajos, Oilop Samu, Scherz Albert, Gutmann Simon Henrik, Zerkowitz Zsigmond és Albert, Weiser János, Markbreiter Jakab, Knortzer Frigyes, Neusiedler Pál, Fischel Fülöp stb.). A 168 aláíró közül 106-nak sikerült a foglalkozását azonosítani. A 106-ból 53 kereskedő, 43 iparos, 10 értelmiségi. Az 53 kereskedő csaknem fele gabona- és terménykereskedő, a többiek fűszeresek, rőfösök, szatócsboltjuk van, vagy bőrrel, vassal, posztóval stb. kereskednek. Az iparosok foglalkozása nagyon változatos, az aláíróknál egyik szakma képviselői sem jelennek meg nagyobb számban. Akad közöttük csizmadia, szabó, sütő, de aranyműves, könyvkötő és gyógyszerész is. Az értelmiségiek között ügyvédeket, orvosokat és különböző tisztviselőket találunk. 22 62 esetben nem tudtuk a foglalkozást meghatározni, de ha átvizsgáljuk ez utóbbiak névsorát, számos ismert kereskedőcsalád családnevére bukkanunk. Feltételezhetjük tehát, hogy az azonosítatlan foglalkozásúak jó része is a kereskedőkhöz tartozott. Mindezek folytán megállapíthatjuk, hogy az aláírók többsége kereskedő, akik közül sokan viszonylag magas jövedelmi adót fizettek. Az iparosok között is fellelhetünk egykét nagyobb jövedelműt, de ezek aránya itt jóval kisebb. 23 A honvédségbe besorozott fiatalok Kanizsán maradása azonban vagyoni helyzettől függetlenül mindannyiuk közös érdeke volt. A jövedelmek nagysága viszont jelentősen befolyásolhatta a laktanya kibérlésére vonatkozó ajánlatot. A vagyonosabb kanizsai kereskedők csatlakozása az aláírókhoz lehetővé tette ennek felvetését, s így a legnagyobb gond, az elszállásolás problémája, nem lehetett akadálya céljuk elérésének. Másrészt a kanizsai kereskedő-társadalom elitje, az iparosok, valamint az értelmiség prominens képviselői az aláírók között való jelenlétükkel nemcsak vagyoni helyzetük révén, hanem társadalmi tekintélyüknél fogva is kellő súlyt adtak a kérvényben megfogalmazottaknak. A polgárság kérését méltányolva a városi tanács 1869. augusztus 16-ra képviselőtestületi ülést hívott össze a folyamodvány megtárgyalása miatt. Az aláírók közül többen egyébként maguk is képviselőtestületi tagok voltak. Az ülésen Babóchay János képviselő azt fejtegette, hogy a benyújtott kérvény és a városi tanács határozata között nincs ellentmondás, mivel a tanács döntését "csakis a városi közönség anyagi költségei iránti gondoskodás kifolyásának" lehet tekinteni. Ugyanakkor a folyamodványban is "a városi pénztár kímélése céloztatik akkor, midőn folyamodók a laktanyák előállítását ígérik." Az aláírók nevét összevetettük az iparosok és kereskedők 1862. évi összeírásával, így sikerült a foglalkozások nagy részét azonosítani. Az értelmiségiek általában megjelölik vagy valamilyen módon jelzik foglalkozásukat. 23 Az 1862-es kereskedő és iparos-összeírás közli a jövedelmi adó nagyságát is.
