Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

PORDÁN ILDIKÓ: HONVÉDTÜZÉRKÉNT A MURAKÖZBEN László Károly naplójából - László Károly: Napló katonai életemből 1848. szept. 25 - 1849 ápril 24-ig

Nov. 26-dikán Reggel rögtön parancs adatott, hogy négy álgyúnkat Letenyén hátrahagyva, a másik 1/2 ütegünkkel, s az azelőtt néhány nappal Pestről küldött két 10 Fttos vetálgyúval Légrád

94 felé induljunk. Elindultunk délben, s Polán, Becsehelyen keresztül Szepetnekre mentünk éjjeli szállásra. Felejthetetlen egy hely ez; mert én irodámmal, Jánossy Sándor százados úrral az ispánhoz szállásoltatván be, a pompásan s kényelmesen bútorozott szobákban jó vacsorával s legőszintébb szívességgel fogadtattunk. Százszorosan nevelte érdekét e szállásunknak az ispán úr angyali neje, ki bámulatos szépségével, bájos, nyájas tekintetével, szabályos deli termetével, szelíd szeráf hangjával, s megelőző szíveséggel még a földieket megvető Szokrates fagyott vérét is forrásba hozná. Ő nem földi hölgyek, hanem angyalok ideálja. Fiatal s már két fiúnak, Ferinek s Lajosnak, és egy leánykának anyja. Másnap reggel Nov 27-dikén Fityeházán keresztül délelőtt Beleznára értünk, honnan délután Perczel tábornokunk a főtisztekkel vizsgálódás végett a légrádi révhez kilovagolt, másnap, nov. 28-dikán reggel korán, sánczolók küldettek előre, seregünk is 9 óra felé kiindult. ÁJgyúinkból 1/2 üteg tartalékul hátrahagyatván Turcsányi Károly főhadnagy úr 1/2 ütege képezte a balszárnyat, a mi 1/2 ütegünk a 2 tíz Fttossal a jobb szárnyat. A tüzelést megkezdték a mieink 11 órakor, s mindamellett, hogy az idő ködös volt, oly jól lőttek, hogy már jobban nem lehetett. A mi álgyúink állottak a Dráván inneni hegyoldalban, s innen küldöttek özönnel a Dráván keresztül az ellen jól készítte sánczaiba lefelé. Részünkről csak a somogyi önkéntesekből kettő esett áldozatul, kik elég vakmerők lévén a révhez lemenni, s a Dráván átkelni akarni az ellen vízpartom sánczából kartácslöveggel halálosan sértettek Az ellen sánczait lövéseink nagyon megrongálták, népét megritkították, mert mint hallottuk 106 halálosan sebesíttetett, köztök több tiszt; tisztjeik a népet futástól alig bírták visszatartani. Két álgyújokat hasznavehetetlenné tettük. A tüzelés tartott délután 3 óráig, ekkor nagy köd ereszkedvén álgyúinkkal Beleznára visszavonultunk, hogy álgyúink miként dolgoztak szolgáljanak bizonyságul Tábornok úrnak, Beleznára beérkeztünkkor tüstént Jánossy százados úrhoz küldött levelének ím e szavai:"...a haza és magam nevében is köszönetet mondok Önnek, úgy a többi tiszt uraknak is, és a tüzérségnek áltáljában, és különösen a jobb szárnyon szolgálaton levő 4 álgyú személyzetének, bámulatos ügyességiért, és a legnagyobb veszély közti példás bátorságáért a legnagyobb dicséretet jelentem ki." Nov. 29-kén Fityeházán keresztül Szepetnekre mentünk, még délelőtt odaértünk, de lovainkkal nagyobb utat tenni nem akarván éjjelre is ott maradtunk. Én Becsehelyre kenyérért áltrándultam, s azt kiosztván, midőn szokott szállásomra a vendégszerető ispán úrhoz mentem, dalnok tüzéreink egész társaságát tisztjeinkkel együtt vígan dalolva, poharazva találtam; ott maradtunk éji szállásra százados és orvos urak s én. Reggel útnak indulván Becsehelyen Polán keresztül, Letenyére visszavonultunk. Légrád, ma Legrad (Horváto.)