Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
PORDÁN ILDIKÓ: HONVÉDTÜZÉRKÉNT A MURAKÖZBEN László Károly naplójából - László Károly és a szabadságharc
A pozsonyi országgyűlés megalkotta a nemzetőrségről szóló törvényt, amely az áprilisi törvények XXII. cikkelye lett. Újítás volt, hogy a részvételt vagyoni cenzustól tették függővé. A király május 7-én legfelsőbb kéziratban utasította a budai, temesvári, nagyszebeni, zágrábi és péterváradi katonai főparancsnokságokat, hogy az országban állomásozó katonaság a parancsokat ezentúl a magyar hadügyminisztertől kapja, akinek hatásköre a katonai határőrvidékre is kiterjed. A minisztertanács április 26-án, a délvidéki véres események hatására kimondta egy önkéntes őrsereg felállításának szükségességét. Május 15-én a minisztertanács elhatározta egy 12 000 fős katonai tábor összevonását Szeged környékén és 10 000 főből álló önkéntes sereg toborzását. Május 16-án kibocsátották a toborzási felhívást. A kormány ezt a haderőt a törvényesen alkotott nemzetőrség keretein belül kívánta kiállítani, hogy amúgy is bizonytalan helyzetét az alkotmányosság látszatával erősítse. A kialakult helyzet miatt szükségessé vált a hadsereg létszámának növelése, az országgyűlés július 11-én megajánlotta a Kossuth által kért létszámot és pénzt, a képviselőház augusztus 16-án a katonaság létszámát 200 000 főre emelte, és elrendelte 40 000 gyalogos és 4300 lovas kiállítását. Augusztus 23-án elfogadták a katonaállítási törvényjavaslatot azzal, hogy az újoncok egy részéből a sorezredeket fogják kiegészíteni, a többségükből pedig önálló honvédzászlóaljakat alakítanak. Az országgyűlés augusztus 26-án szavazta meg az új törvényjavaslatot, de a király augusztus 31-i kéziratában megtagadta a szentesítést. Ezért az országgyűlés szeptember 11-én kimondta, hogy az újoncozási törvényjavaslatban megszabott létszámot toborzással kell kiállítani. Az újoncozást szeptember 27-én rendelték el. A magyar haderő ekkoriban külföldi önkéntesekkel is gyarapodott, megalakult a bécsi akadémiai és a német légió, majd a lengyel légió is, 1849 nyarán az olasz légió. 1848 őszén, a horvát támadás után magyar szabadcsapatok 24 is alakultak, amelyek közül a Hunyadi-szabadcsapatba 25 állt be László Károly is. A csapat toborzására a felhatalmazást Szalay László augusztus 23-án kapta meg Mészáros Lázártól. Szalayt kormánybiztosi címmel ruházták fel, és 1000 főnyi lovas és 1200 főnyi gyalogos szabadcsapat felállítására adott engedélyt. 1848 szeptemberére kezdett világossá válni, hogy a márciusi események során elért eredmények az osztrákok által továbbá nem tarthatóak, egyre nyilvánvalóbbá vált a horvát fenyegetés is. A magyar belpolitikai élet is meglehetősen zavaros volt, mivel Deák és Batthyány, Mészáros Lázár távol tartózkodtak Pesttől, az események irányítása Kossuth és a hadügyminisztert helyettesítő Szemere Bertalan kezében volt Ilyen körülmények között Kossuth számára igen nagy jelentőséggel bírt az általa kezdeményezett szabadcsapat felállítása, amelyet szeptember 15-ig Kossuth szabadosainak neveztek, utána a Hunyadi-csapat nevet kapta. Batthyány politikai okokból ellenezte a csapat felállítását, Zrínyi-csapat, Bocskairól elnevezett gyalogság és lovasság, Lehel lovasság, Mátyás lovasság A Hunyadi-csapatra vonatkozóan ld. Urbán Aladár: Kossuth szabadcsapata 1848 őszén. Hadtörténelmi Közlemények 1988/4.
