Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

HERMANN RÓBERT: A DRÁVAI HADTEST HADMŰVELETI NAPLÓJA - Katonai küldöttség a bánhoz

Az ünnepi lakomáról, amelyet az egy nappal korábban hadseregéhez csatlakozott Hardegg-ezredi vértesosztály

179 tisztjei részére adott, Zeisberg tábornokkal

180 éppen visszatérve, barátságos mosollyal a 3 küldött tiszthez lépett, szívélyesen üdvözölte őket, mindegyiket régi ismerősének nevezte, s a következő szavakkal kezdte el a megbeszélést: "Mindannyian ismerjük egymást! Mindig mondom, hogy Ausztria építhet a katonáira, ők az ország leghűségesebb alattvalói, egymás legkedvesebb fivérei". E bemutatás után Bárczay kapitány közölte a küldöttség célját. Kérte a bánt, hagyjon fel azon szándékával, hogy Pestre vonuljon, s az országgyűlést szétugrassza, s a magyar csapatokat, amelyek Magyarország őfelsége által megadott alkotmányának megvédésére esküdtek fel, ne hozza abba a szomorú helyzetbe, hogy fegyverbarátaik ellen kelljen küzdeniük. Biztosította, "hogy a magyar reguláris csapatokat a horvátokkal egy és ugyanazon iskolában képezték ki, ugyanaz a katonai becsületérzés hatja át őket, mint a horvátokat, s ezért elhatározták, hogy ütközet nélkül egy lépést sem hátrálnak tovább, s mindent arra fordítanak, hogy segélycsapatokat vonjanak magukhoz, amelyek lehetővé teszik, hogy a horvát hadsereg további támadó mozdulataival győzedelmesen szembeszálljanak. Annál is inkább, mert egy királyi herceg, István főherceg áll az élükön, s ez biztosíték arra, hogy Magyarország ügye jogszerű. Amennyiben a bán őfelsége a császár kézirata által mindezen bizonyítékok ellenére a bevonulásra és Magyarországon a szándékolt hadműveletekre feljogosítást nyert, úgy a magyar reguláris tisztikar nevében kéri, hogy abba beletekinthessen, hogy további magatartását meghatározhassa". Erre a kérdésre Jellacic egy öntudatos szónoklattal válaszolt, amelyből a következő mondatok emelhetőek ki : "Önök egy császárról beszélnek ? Olyan nem létezik. Előbb én gondoskodom egyről. Egy királyi hercegről beszélnek, aki az élükön áll? Van egy királyi herceg, de én megtagadom őt, mert bebizonyította, hogy sem egy osztrák herceg, de még egy tisztességes ember kötelességeit sem ismeri. Magyarország az osztrák Monarchia ellen harcol, s önállóságát az egész Monarchia romjain akarja megalapozni. Harcolni akarok Magyarország ellen, hogy a nemzeteket, a Monarciát, a trónt megmentsem. Az egész világ nagy részétől csodálva fogok ott állni, s milliók hálája, akik tulajdonát, jogát és életét oltalmazom meg, lesz hűségem jutalma, istenért, hazáért és császárért". Jellacic után Zeisberg tábornok vette át a szót és a 3 küldött tisztet a legfelső császári ház iránti kötelességeire intette, s így zárta: "Önök császári tisztek, tudják, milyen célokat követ a magyar párt, s döntésükben még ingadoznak osztrák oldalra lépni ? Pfuj ördög!" A 3 küldött tiszt a tábornok úr utóbbi kifejezését nem találta helyénvalónak, s kényszerítették, hogy vonja vissza azt. A szóváltás végeztével a magyar küldöttség elbúcsúzott, s Jellacic, aki a császár őfelségének semmiféle kéziratát nem mutatta fel nekik, vigasztalásul így szólt: Ld. az 57. jegyzetet. 180 Zeisberg, Kari, lovag (1789-1863), cs. kir. vezérőrnagy, zárai dandárparancsnok, 1849-ben altábornagy, 1848. aug. - 1849. ápr. között Jellacic vezérkari főnöke.