Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
HERMANN RÓBERT: A DRÁVAI HADTEST HADMŰVELETI NAPLÓJA - A pákozdi ütközet
a magyar csapatok váratlan ellenállása következtében kénytelen volt teljes zömével viszszavonulni Székesfehérvár felé. A kivívottakat számítva és mérlegelve minden pártatlan katona úgy véli, hogy ennél az első összecsapásnál mindkét hadtestparancsnok bizonyságait adta katonai zavartságának. Jellacic altábornagy azáltal, hogy a magyarok szinte bevehetetlen állásának támadását szemből és a jobbszárnyon erőltette, ahelyett, hogy Seregélyest kerülte volna meg mindenáron. Móga altábornagy pedig katonai igénytelenségével, miáltal a horvátok szerencsésen megállított előrenyomulását egy teljes győzelemmel tartotta egyenértékűnek, ahelyett, hogy megkísérelte volna a feltartóztatott hadsereg visszaszorítását is. Elkövetett hibáit túl későn belátva Móga altábornagy úgy vélte, a lehetséges következményeket azzal a döntésével ellensúlyozza a legjobban, ha a magyar hadtestet azonnal a második állásba, a Baracska mögötti magaslatokra vonja vissza. Ezt a megalapozatlan teljes visszavonulást nem a szükség hozta, ellenben ha a magyar parancsnokhoz méltatlan tehetségtelenséget felismerve a horvát hadvezér a magyar tábor mozgását, jobban megfigyelte és kihasználta volna, ez a teljes magyar jobbszárnyra, amelynek a centrum mögött a sukorói szorosban kellett leereszkednie, megsemmisítő lett volna. 104 Eredeti, német nyelvű tisztázat. Lenkefi Ferenc fordítása. A visszavonulás egyáltalán nem volt megalapozatlan, hiszen a horvát sereg továbbra is kétszeres túlerőben volt, a fővárosba vezető utakat pedig nem lehetett Velencénél, csak Martonvásárnál fedezni. Az ütközetben a horvát sereg részéről a Kempen-hadosztály egy dandára, s a Schmiedlhadosztály egy része volt csak tűzben. A Hartlieb-hadosztály már az ütközet után érkezett meg a csatatérre. Már a kézirat lezárása után jelent meg Spira György: Jellacic regéi Pákozdról című közleménye (HK 1995/1.), amely Jellacié két hadijelentését közli.
