Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
HERMANN RÓBERT: A DRÁVAI HADTEST HADMŰVELETI NAPLÓJA - Kivonat a VII. magyar hadtest hadműveleti naplójából 1848 június végétől szeptember 29-ig
leplezve, mialatt a hadtestet az ütközetben lekötné, Seregélyest megkerülheti, Móga altábornagy úgy döntött, hogy egy mindkét szárnyát jobban biztosító és kevésbé széthúzó állásba húzódik vissza. Annál is inkább, mivel egy Seregélyes felőli sikeres megkerülés esetén, egy jól összehangolt ellenséges támadás a magyar hadtestet felvett védelmi vonalától, s ezáltal annak tárgyától elnyomhatta volna. 76 A védelmi vonal kémszemléjének eredményeként a hadtest Székesfehérvár és Buda között három megfelelő, egy erős támadás ellen is tartható állást talált Pákozd és Baracska mögött, valamint Benta-pusztánál (Kalte Herberge), sok utóvéd-állással, amelyek az előtte lévő terep teljes uralásának előnyén kívül az Adony felől visszavonuló, s így a főcsapathoz egyre közelebb zárkózó Görgei-dandár révén mind biztosabb szárnyfedezetet s így egyre rövidülő védelmi vonalat is bírtak. A magyar parancsnok ezért az első állásba, a Pákozd mögötti magaslatokra történő visszavonulás mellett döntött, s emiatt este a Lepsénynél és Ercsinél álló előcsapatokat is Székesfehérvárra hívják be, hogy 25-én a zömmel együtt elfoglalják állásukat. A hadtestet 3 dandárra osztják fel (ld. az 1. sz. hadrendet Sukoró, 1848. szept. 29.), ebben az állásban a jobbszárnyat a Pátka mögötti magaslatokon, az arcvonala párhuzamosan a Lovasberény felé vezető úttal, öt és fél gyalogzászlóaljból, 2 század huszárból és egy 8 löveges, hatfontos gyalog-ütegből állt, vagyis 5200 főből. Feladata a lovasberényi úton az ellenség kibontakozásának, s ezáltal a teljes állás megkerülésének megakadályozása volt. A sokrétűen szabdalt, az országutat teljes hoszszában éppúgy, mint Pátka körzetét teljesen uraló térszín e szárny állásának annál is nagyobb tarthatóságot kölcsönzött, mivel azt az ellenség sem nagyobb lovas, sem tüzérségi tömegekkel nem támadhatta. A többnyire újoncokból álló gyalogság hősiességére szorítkozva, bizonyossággal elvárható volt az eljövendő csatának a magyar hadtest számára kedvező kimenetele, mivel a magyar sereg a terep előnyein kívül a nemzeti fanatizmust is magáénak mondhatta, amely eredeti állapotában megtartva, egymaga ígérete volt egy jelentős túlerővel bíró ellenséggel szembeni elvakult harcnak. A centrumot a Székesfehérvártól Budára vezető út két oldalán és a Pákozd és Sukoró közti szurdok előtt állították fel, balról a velencei mocsárra támaszkodva, s 2 zászlóalj gyalogság által összeköttetésben a jobbszárnnyal. Ez 5 zászlóalj gyalogságból, 4 század huszárból, valamint 2 1/2 ütegből, 16 löveggel, vagyis 3800 főből állt. Meg kellett hiúsítania az ellenség kibontakozását az állás előtti szorosból, csakúgy, mint előrenyomulását a szőlők mentén, amelyek az országúttal nagyjából párhuzamosan, s így a magyar állásra merőlegesen futottak. Ez a terepszakasz azt az előnyt biztosította a magyar seregnek, hogy felállított ütegeivel helyváltoztatás nélkül minden irányban teljesen uralhatta azt, s az elöl fekvő és megszállt magaslatok közötti felfejlődés esetére a völgyben futó patak az ellenség döntő előrenyomulását csak a főúton tette lehetővé. Csány már szept. 22-én jelentette Batthyánynak, hogy a sereg feladja a lepsényi vonalat, s Marton vásárig vonul vissza. MOL KPA 58.
