Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - A letartóztatás és következményei

nem foglalhatta le Bezerédy dolgait és pénzét Sopronban. Ő ugyanis tudta, hol vannak. Ötöd-hatod nappal azelőtt hozatott ki mindent, hogy Kőszegen „megfogták és felprédálták". Soha a legkisebb mértékben nem volt az ország kárára. Ezt az egész „Dunán túl való föld' elismerheti. Féltette két kis, neveltelen fiát, kétszer rabságot szenvedett feleségét. Egyszer ő maga is „rabbá" esett. Breuner generálissal való nyári összeütközése alkalmával is csaknem fogságba esett (a rohonci csatában június 18-án, a szerz.). Káraiért soha elégtételt nem kapott, ezért családját „nem lehetett volna annyira földhöz verni ". Éppen ezért nem értette, miért nem értesítették előbb Esterházy grófot, csak amikor a felprédálás már megtörtént. Bevallja, ölt ő a két kezével németet, jóravalót és alávalót is, ő is az igazságért kötött fegyvert úgy, „hogy tör\>ényünk, szabadságunk megnyerhessük]" Lehet, hogy bizonytalan volt a labancsága, „vagy nem létele", de ártatlanságát bizonyítja, hogy „semmi cselédemet be nem vittem" (ti. Kőszegre, a szerz.), tizenkét paripája szerszámostul kint volt a falvakban, „az tábor előtt minden bagázsiám". A városban csak két paripája, egy inasa maradt azon a napon, amikor „megfogták". Pedig aznap oda nem jött ellenség. Nem lehet bizonyítani labancságát, nem volt hozzá kedve, noha megbotlott, „mert elbolondítottak némely jó apostolok". De eszére kezdett térni, s nem lett volna belőle semmi. Kérte ezért Károlyi báró közbenjárását a fejedelemnél, ne ütközzék meg botlásán. Amíg le nem fogták, portyáit folytatta, három portyát is tett megfogatása előtt negyed nappal: Fölöstömnek (Fürstenfeld, Stájerország), Purgóba (Burgau, Stájerország) és Feketevárosba Nádasdy tábora felé. Kész volt letenni esküjét a „szent sacramentumon" és elegendő kezesek állítására. Sopron és Vas vármegyék kezességébe bízott, „túl az Dunán A/(éltóságos) Generális urunktuF is kértek kezességet; „ha kéthárom kuruc leszen az országban, én leszek harmadik s negyedik." Kérte ezért, hogy csak most lehessen szabadulása. Valódi gyónás lett a következő sor: ,JDomine, satis est pro peccatis meisl" Három esztendőnyi szenvedést érzett már eddigi rabsága alatt; csak az eblölkű, vén, nagyfejű Heister vette el az eszét és az istentelen papok által csalattatott meg; de hogy miért, annak okát a vizsgálat megmutatja; tudta, hogy vétkezett, de az „Úristen az bűnösökért halt meg, nem az szentekért." Kérte, ha feleségét, gyermekeit majd áthozta a Dunán, hű szolgája lesz báró Károlyinak — fejezte be könyörgő levelét Bezerédy brigadéros 1708. október 5-én Egerben. Egy nappal később írta utolsó ismert levelét br. Károlyinak ugyancsak Egerből. Családját újra Károlyi generális jóakaratába ajánlotta. Nem is a levél főszövege, hanem a postseriptuma az érdekesebb: „Lölköm nagyságos Uram! Im, ellenség örül ennek az én rabságomnak, mivel eleitől fogva azon volt, hogy veszessen el az nyakárul; sőt Heister annak előtte, hogy által gyött az nyáron, kiadta egészben, hogy valaki engem rabul megfog, az az császáriul lészen ötezer aranya, az ki pedig levág, kétezer; azért, hogy az ellenségnek rabságom gyönyörűsége ne legyen, mutassa meg hozzám való kegyelmes grátiáját, megmutatom, hogy előbbeni igaz szolgája leszek. "~

16 Bezerédy Imre levele br. Károlyi Sándorhoz, Eger, 1708. okt. 6., OSZK Bezerédy-ir.: 21. fol.